Akadálymentes nézet
A győr-sashegyi hulladéklerakó botrányos jogi előtörténete ismert. A Reflex fellépése nyomán az Alkotmánybíróság arra kötelezte a jogalkotó országgyűlést, hogy az OTrT-ben állítsa vissza az eredeti védőtávolságokat (500 méter helyett az 1000 méteres védőövezetet). A lobbik azonban ismét beindultak és az eredeti szabályozás helyett egy nyakatekert mondatcsinálmányt csempésztek be a törvénybe. Az eljárással a Jövő Nemzedék Országgyűlési Biztosa sem értett egyet. Erről írunk most és a sashegyi lerakó „sikertörténetét” egészítjük ki ezzel-azzal.
Akkor kezdjük az ismétléssel. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében új települési hulladéklerakó műtárgy kizárólag térségi célokra építhető. Nem egy nagy ötlet, de ezt most hagyjuk. A térségi hulladéklerakók telepítési feltételeit az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (OTrT.) szabályozza. Eredetileg úgy rendelkezett, hogy ezek a (nagykapacitású) lerakók nem jelölhetők ki a települések belterületének 1000 méteres körzetében, valamint a repülőterek 15 km-es övezetén belül. Alig fél év múlva 2004-ben két nagytudású parlamenti képviselő kezdeményezte, hogy a „szükségtelenül szigorú” védőövezeteket 500 méterre, illetve 13 kilométerre csökkentsék le. A módosítás egyik fő szorgalmazója Győr akkori polgármester-képviselője (Balogh József) volt. Nem véletlenül ő, hiszen a térségi hulladéklerakónak Győr-Sashegyen kiszemelt terület egyébként nem felelt volna meg a törvényi feltételeknek (pár száz méterre lakóépületek vannak, a másik oldalon hétvégi üdülőövezet, a péri repülőtér pedig 13 km-re…). És mivel a lakóházakat, üdülőket nem lehet odébb tolni, és a kifutó pálya is röghözkötött – hát akkor rövidítsük a védőtávokon. Mit ad Isten, megszavazták.
41 környezetvédő szervezetek közös petícióban tiltakozott – a Hulladék Munkaszövetség pedig az Alkotmánybírósághoz fordult. A taláros testület a 2007. decemberében hozott 910/B/2004 számú határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította az OTrT megváltoztatását. „Az Alkotmány 18. §-ában megállapított, az egészséges környezethez való jog a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal egyszer már biztosított szintjét csak akkor csökkentheti, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen.” – szólt a hivatkozás. Szóval megsemmisítette a védőtávolságokat lecsökkentő passzusokat és fél évet adott az eredeti védelmi szint visszaállítására.
Ami a mi drága sashegyi lerakónkat illeti:
A célirányos képviselői törvénymódosítás után 2004 és 2007 között (az Alkotmánybíróság határozatáig) tehát 500 méter volt a „hivatalos” védőtávolság. Bőven elég idő ahhoz, hogy a sashegyi volt bányagödör hatóságilag hulladéklerakóvá nemesüljön és hozzájuthasson az EU forrásokhoz. Végül is erre ment ki az egész módosításdi.
Hála nekik, most száznál több belterületi és zártkerti ingatlan kerül védőövezeten belülre és lesz kénytelen élvezni a regionális hulladékszállítás-lerakás minden ideirányuló gyönyörét. Közúton, 112 településről, évi egymillió köbméter….
Hogy pontosan hány évig - az rejtély. A projektünket ugyanis az EU méretben és pénzben megkurtította, ráadásul a lerakó kapacitása legalább annyira felülbecsült, mint a lakosság hulladékcsökkentési hajlama.
Bár a nagytérségi rendszer júliusban beindul, a hozzá beígért hulladékudvarok és kezelőkapacitás ellenben sehol. A Komszol már lassan egy éve hogy nem újrahasznosítja, hanem „betárolja” a lakosság által szelektíven gyűjtött hulladékokat. A hulladékhegyek nőnek, a helyzet pedig majd fokozódik – mert most erre játszik a háttérben nyomuló szemétégető lobbi. Aki persze nem szemétégetésről beszél, hanem a hulladékok „termikus hasznosításról”, meg „energetikai megtakarításról és visszanyerésről” (nem véletlen, hogy a szemétégetőket általában energiában utazó cégek szorgalmazzák).
„Fedőnevem pirolízis” – mondja majd hamarosan - én kellek ide nektek Sashegyre, a világszínvonalú hulladékelbánás!
Ami biztos: júliusban a lerakót ünnepélyesen és ideiglenesen átadják. Lesz nagy hejehuja, körbevigyor, vállveregetés. A szalagot errefelé már legalább olyan rutinnal vágják át, mint a lakosságot.
Az OTrT-történet eddig talán ismert. És mivel az AB határozata mindenkire nézve kötelező – akkor itt akár le is zárulhatott volna. De nem zárult, mert a hulladékos lobbi megint kavart egyet és az Országgyűlés csak részben tett eleget tett a kötelezésnek. A repülőtér védőövezetével nem tudtak mit tenni: visszaállították a 15 kilométert. Visszasunnyogott az új szabályozásba az 1000 métert is, ámde a következő faramuci megfogalmazásban:
„…a beépítésre szánt területbe sorolt területen és annak határaitól számított 1000 m-es területen belül, kivéve a jelentős mértékű zavaró hatású iparterületet és a hulladékkezelő, hulladéklerakó különleges területet térségi hulladéklerakó hely nem jelölhető ki.” /29.§ (2) bekezdés k.) pont/
Vagyis az eredeti egyértelmű viszonyítási alap (belterület határa) helyett új, ámde szakmailag is zavaros fogalmakat épített be, ráadásul annak alkalmazása alól maga teremtett kivételeket. És várhatóan új környezeti problémákat is. A szavakat csócsálva egyre élesebben fogalmazódott meg bennünk a kétely: ezzel a nyakatekert mondatcsinálmánnyal tényleg eleget tett a jogalkotó a határozatban foglaltaknak? Eleget tett, letudta avagy újabb jogsértéssel terhelte az ügyet? A homály feloldását a Jövő Nemzedék Országgyűlési Biztosától (JNOB) kértük.
A JNOB állásfoglalása szerint a módosítást előkészítő minisztérium sajátosan értelmezi az Alkotmánybíróság határozatát. Ennek köszönhetően az OTrT új törvényi szabályozása nem állította helyre a korábbi védettségi szintet, sőt a települési önkormányzatnak gyakorlatilag „szabad kezet ad” a lerakó kijelölésénél. Ha ugyanis az önkormányzat a rendezési szabályozási/tervében a belterület egy részét „jelentős mértékű zavaró hatású iparterület, illetve hulladékkezelő, hulladéklerakó különleges terület” funkciójú építési övezetté minősíti, akkor a jövőben ezen a (bel)területen is lehetőség nyílik térségi lerakó kijelölésére. Méghozzá védőtávolság nélkül! Nem szólva arról, hogy a kivételként említett iparterületen is dolgoznak, élnek emberek - hovatovább őket is megilleti az egészséges környezethez való alkotmányos jog. Amelyet nem lehet csak azért tovább korlátozni, mert az ott már egyébként is alacsonyabb szinten biztosított (magyarul, mert hogy azoknak már úgy is mindegy).
A legújabb szabályozással tehát a hulladéklerakással potenciálisan érintett területek nagysága nőtt – ellentétben a védettségi szinttel, ami viszont csökkent. Méghozzá kellő súlyú alkotmányos indok nélkül. Magyarán: ismét csak alkotmánysértő módon.
A fentiek alapján az országgyűlési biztos javasolta az illetékes miniszternek: kezdeményezze az Országgyűlésnél a jelenlegi szabályozás hatályon kívül helyezését és (egy újabb törvénymódosítással) az eredeti védelmi szint helyreállítását.
Lopakodó lerakók… Indul a szomorújáték harmadik felvonása.
Csatlakozó cikkek:
http://reflex.gyor.hu/post/224/
http://reflex.gyor.hu/post/235/
http://reflex.gyor.hu/post/88/
http://reflex.gyor.hu/post/163/
http://reflex.gyor.hu/post/308/
http://reflex.gyor.hu/post/167/
http://reflex.gyor.hu/post/279/
http://reflex.gyor.hu/post/175/