A környezetvédelmi hatóság határozatban tiltotta el a Győri Hulladékégető Kft-t az átvett hulladékok kezelésétől. Az égető 2010. november 17-én leállt – a lakosság fellélegezhet kicsit. A mostani intézkedés előzményeiről és annak kapcsolódási pontjairól történeti perspektívában elmélkedünk kicsit.

A Győr-Bácsán üzemelő veszélyes hulladékégető lényegében az 1990-es üzembe helyezése óta jelentős környezeti-társadalmi konfliktusforrást hordoz magában. Ez elsősorban az elhibázott telepítési helyszínre vezethető vissza: arra a felelőtlen gyakorlatra, hogy az aktuális győri városvezetés rendre a „lakóterületekre húzza” a hulladékkezelő létesítményeit. Ha másképpen nem megoldható, hát a védőtávolságokat csökkentik. Bácsán ehhez elég volt az egyedi felmentés – Sashegyen már törvénymódosítás kellett hozzá.  

A Győr-bácsai égető annak idején a lakóterülettől pár száz méterre, szélirányba, ráadásul  sérülékeny vízbázison  került megépítésre. Eredetileg a Graboplast ipari (nem veszélyes) hulladékainak ártalmatlanítása céljából építették és telepítéséhez akkor környezeti hatásvizsgálat elvégeztetésére, hatásterület megállapítására még is nem volt szükség.

Talán nem véletlen, hogy működését visszatérő botrányok jelzik. A hatósági ellenőrzések során eddig nem egyszer derült ki, hogy az üzemeltető a számára égetni engedélyezett hulladék mennyiséget túllépte. Többször regisztráltak gondatlan üzemeltetésből vagy havariából származó talaj- ill. talajvíz-szennyezést (túllépések ammóniumból, nitrátból, szulfátból, illékony aromás ill. halogénezett szénhidrátokból). Visszatérően jelentek meg a levegőben a káros légszennyezőanyagok is. Az égető 2000-ben történt hatósági leállítása előtt például a magas halogéntartalmú hulladékfajták keletkező súlyosan egészségkárosító égéstermékből (rákkeltő dioxinok, furánok) az égető korábban 13-szoros, illetve 55-szörös túllépéseket produkált.

Visszatérőek a hulladékátvétellel, előkezeléssel kapcsolatos jogsértések is. Erre vezethető vissza a 2008. februárjában történt robbanás, ahol csak a szerencsének köszönhető, hogy nem történt több súlyos sérülés, vagy halál. Az égető olyan (robbanás)veszélyes hulladékot kezelt, amire nem is volt engedélye…

A hulladékégető létesítmény a technológia betartása, környezet-biztonságosságának növelése és a lakosság életminőségét javító intézkedések helyett sajnos inkább kapacitásnövelési fejlesztésekre koncentrált, technológiai kísérletekkel foglalkozott és csökönyösen fellebbezett meg minden ezirányú törekvését sértő határozatot. Az égethető hulladékok körének folyamatos bővítésével a berendezést mára egy veszélyes és nem veszélyes hulladékokat együttégető művé „fejlesztették” – ahol a folyamatosan változó betáplált menü eleve bizonytalanná teszi a kibocsátási paramétereket.

Ennek ellenére – a hatóság által előírt műszaki fejlesztések illetve szankciók hatására – a kötelező üzemeltetési korlátozások és a technológiai előírások betartása, ellenőrzése mellett- mára elméletileg teljesíteni tudja a számára megállapított kibocsátási határértékeket. A probléma inkább a gyakorlattal, az előírások be(nem)tartásával van.

A környezet terhelését és a lakosság veszélyeztetettségét fokozza, hogy a „bácsai Bermuda-háromszögben” valójában három hulladékkezelő létesítmény működik, amelynek kibocsátási értékei (és így környezeti-egészségi hatásai is) összeadódnak. Sajnálatos, hogy ehhez képest a közeli lakóterületeket (kerteket, embereket) folyamatosan ért terhelések (imissziós) mérésére valahogy sosem jut pénz. Nem biztos hogy jobban járnak azok az állatok sem, akik az égető melletti rétek növényzetét kapják eleségül…

Az előzmények és a létesítmény környezeti hatásainak ismeretében a Reflex véleménye következetesen az volt, hogy semmi olyan intézkedés nem támogatható, ami tovább növelheti a hatásterületen okozott terhelést – vagy lazíthatna a hatósági ellenőrzés rendszerén. Ha már az égetőt bezáratni nincs esély, támogattunk minden biztonságot növelő és minden károsanyag kibocsátást csökkentő intézkedést – elleneztünk viszont minden szándékot, ami a kapacitás vagy az égethető hulladékok növelésére irányult. 

Bár az előzmények előre prognosztizálták a folyamatos konfliktusokat, a jelenlegi tiltásnak nem környezeti, hanem és eljárásjogi oka van: a folyamatos fellebbezések közepette történelmileg úgy alakult, hogy az üzemeltető Kft-nek jelenleg (amíg a másodfokú hatóság nem adja ki az újabb környezethasználati engedélyt) nincs érvényes hulladékégetési engedélye. Márpedig a jogosulatlan tevékenységet a hatóságnak meg kell tiltania.

Ez megtörtént. Az égetés leállt, a lakosság néhány napra fellélegezhet.

A Kft. pedig nyilván megint fellebbez (a határozat nem jogerős).

A rémtörténet hamarosan folytatódik.