"Égett" malom, vagy Schullmann János malom
Malomsor 4.

Az 1770-as évek végén parasztra őrlő malom. A gróf engedélyével az ér keleti partjára építették kőből, szalmafedéssel. A földszintes épületben alsó- és felsőmalom, konyha és szoba volt. Berendezése egyszerű volt. 1 db. felülcsapott vízikerék, a malomfejjel és vízrávezető vályúval, a gerendelyre szerelt belső fafogaskerék, mely kapcsolódott a kőszáltengelyre ékelt orsóval. A 36"-os malomkő napi teljesítménye parasztőrléssel 3 q (71).
1795-ben a malmot Nyitrai István és Andrássy István malmosgazdák árendálták évi 20 forintért (72.). Gyűjtőtavat itt is építettek. A vízikerék átmérője 2,9 méter, mely 200 liter/perc vízmennyiség esetén 5,4 lóerőt tudott teljesíteni (73.)
Ez az erő elegendő volt a korszerűbb berendezés üzemeltetéséhez is. Az "égett" malom nevet a XIX. század közepén kapta, amikor a malom leégett. A tűz után újjáépítették (74).Az 1990-as években a gróftól megvásárolták, Kemenczi József tulajdonába került, aki a malmot korszerűsítette és új lakásrészt is épített hozzá. Ekkor nyerte el a mai formáját. A korszerűsítésénél beszereltek egy kis GANZ hengerszéket, egy hasábszitát, egy koptatót, meghagyták az egy pár malomkövet. A vízikerék most már egy transzmisszión át hajtotta meg az egyes gépeket. A malom világítását  petróleumlámpa biztosította (75).
A malom teljesítménye a korszerűsítéssel alig nőtt, mivel a víz kevés volt. Csak 3 q napi teljesítményt értek el. Kemenczi csakhamar eladta a malmot Kuti József molnármesternek, aki már több malmot is bérelt. Kuti is csak rövid ideig volt a malom tulajdonosa, eladta Schullmann János molnármesternek, aki 1940 után tovább korszerűsítette. Beszereltetett egy újabb hengerszéket és egy szívógázmotort, mert a gépek hajtását csak így tudta megoldani. Ettől kezdve a malom víz- és motorerőre volt berendezve.Teljesítménye elérte  napi 5-6 q-t (76).
A malom tulajdonosa egy pár lóval csuvározott. Körzete: Pápateszér, Bakonytamási, Bakonyszentlászló, Bakonygyirót és Gic.
1951-ben a malmot a Malomipari ES államosította, többé nem üzemelhetettt. Később a család visszakapra, de innen elköltözött.
A vízgyűjtő eliszaposodott, a vízikerék tönkrement, a berendezés használhatatlanná vált. Környezetét bokor, fű nőtte be. A malom ma is a család birtokában van (77).


jegyzetek:
71: OLT. P. 1216. 35. cs. Capsa 64. 1799
72: U.o.
73: KDT Víz. Irattár 1918 Műszaki tervek.
74: U. o.
75: Horváth József molnár 1974. elmondása alapján.
76: U. o.
77: Szerző helyszínelése alapján.

(Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok / 1974, Wöller István: Pápateszéri malmok 92 - 93. old.)