Vinye-Sándormajor – Fenyőfő – Pápateszér, Farkashegy

(Rómer Flóris 1859 augusztus 10. – szeptember 28. között járta be a Bakonyt. Ezt az utazást írja le Szünnapi levelek, Ebenhöch Ferenc koroncói lelkész barátomhoz címmel, a Győri Közlönyben részletekben közölt, majd átdolgozás után, bevezetővel ellátva A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat címmel megjelent munkájában. Ez utóbbi szolgált akadémiai székfoglalójának alapjául.)

- 8 kilométeres gyalogtúra, 2 óra

Vonatok Győrből: 4:50, 8:49, 10:49, 13:49, 14:49
Vinyére érkezik: 6:18, 9:58, 12:11, 15:00, 16:58

Vonatok Veszprémből: 08:06, 11:02, 14:50, 16:47, 19:09
Vinyére érkezik: 08:56, 11:52, 15:47, 17:43, 19:59

A vasútállomásról a Fenyőfő felé vezető műúton indulunk el a piros jelzésen. Az útkereszteződéshez érve, a Hódos-ér völgyében balra fordulunk, a zöld jelzésen haladva, a hódoséri üdülőházak között a Rómer Flóris turistaútra jutunk. A Szent László erdőben vagyunk, az út mellett jobbra a Likas-kő, majd a Pápalátó-kő, utóbbitől déli irányban a 414 méter magas Mennydörgő-hegy, mögötte dél-nyugati irányban, a Hálóvető-árok túloldalán a 412 méter magas Kakas-hegy látható.

Fenyőfő közelébe érve balra fordulva egy rövid szakaszon a piros – zöld jelzésen, majd újra a zöld jelzésen vezet az út. A település előtt a műút jobb oldalán terül le a Magas-Bakony tájvédelmi körzet egyik kiemelkedő értéke, a fenyőfői ősfenyves. Észak-keleti irányba fordulva, az ősfenyvesen át Bakonyszentlászlóra vezet az út.

Visszafordulunk és Fenyőfő főutcáján, a takaros, többnyire üdülővé átalakított házak között a kis község központjába jutunk. Templom, egykori iskolaépület, posta, majd az élelmiszerbolt és mellette a kocsma. Utóbbi udvarában nagyobb, akár 30-40 fős csoport is megpihenhet, mielőtt továbbindulna Pápateszér Farkashegy felé.

A főutca utolsó háza mellett vezető úton jobbra fordulunk és a piros + jelzésű, jól kitaposott homokos úton Pápateszér felé indulunk. Az út a kerülő földeknél balra kanyarodik, majd egy bekerített erdőrésznél jobbra fordul. A homokos erdei út Pápateszér közigazgatási határától kezdődően köves útként folytatódik. 15-20 perces gyaloglás után elérjük a Farkashegyet. Az első ház egy nagy kiterjedésű, legelőkkel körülvett birtok, a Dénes-tanya. Utána közvetlenül balra fordulva megpillanjuk a REFLEX-házat.

N. P.

* * *

Rómer Flóris: A Bakony (részlet)

Rómer előző este (1859 augusztus 30-án)  a bakonyszentlászlói evangélikus lelkésznél aludt, s innen indult másnap Fenyőfőre (N.P.)

„Reggel Fenyőfőre iparkodtam, hogy az ottani lajtamész kőbányát meglátogassam. Találkoztam a már 50 év óta itten tanító Akermannal, ki azon felszólitásról, melyet mintegy két év előtt Győrött az összes sopronyi kerületből egybegyült néptanitókhoz intéztem, mindjárt megismert. Akkor szavaim lelkes visszhangra találtak; azok, kiknek fiaik valaha élvezendhetik gyüjteményeinket, kik a papokon kívül sokszor egyedüli inteligentiák a falukban, hol példájuk, oktatásuk által legtöbbet menthetnének meg a bárbár tudatlanok kezeiből – mindent ígérének; de mivel nálunk mindenben, hol az indítványozó maga el nem járhat dolgában – a tüz a mily rögtön fellobog, oly hirtelen el is alszik, - csak kevesen emlékezének azon napra,, melytől oly sokat igértem magamnak.

Megvizsgáltam a harangokat, templomot és a gazdák kertjeiben fejtett köveket; sokat igértek a jószivű németek is, meglátjuk, eltudjuk-e majd mind azt rakni, minek eleibe nézhetünk.

A sok komolyság után eszembe jut egy kis tréfa, mely velem mintegy négy év előtt e csinos falu korcsmájában történt. Bakonybélből rándulva át ide, a falu előtti mély vízszakadásokban sok szép terebratulát találtam, melyek alkalmasint sok száz év alatt a Kőrishegy tetejéről úsztattak ide. Betérek a csapszékbe és rendeltem valami falatozni valót, mert dél volt és a kalapálás közt megehültem. Megmutattattam magamnak a bányár s kérdezősködém, valjon dolgoznak-e benne. - Utóbb az udvarra kiülvén összeapritgatám és tisztogatám hozományomat, nehogy visszatérve a magas hegyeken az egész terhet cepelnem kelljen.

- Ezen műtét közt forgolódik körülem a korcsmáros, láttam hogy valami kérdezni valója lesz, végre kezdé: nem kőfaragó az úr? - mire kollárémra és szük ndrágomra mutatván, viszonzám; nem látja-e miféle ruhám van – de ő legkevésbe sem látván át bambaságát, csak azt mondá: ilyent akárki is hordozhatna – s igy természetesen vége szakadt beszédünknek. Tagnap eszközeim miatt zsiványnak, akkor kőfaragónak néztek, egyszer pedig zöld bádog-dobozomat kintornának tartván a tényei leányok, arra kértek, hogy muzsikáljak nekik valamit.

Fenyőfő – tán a fenyvesektől, melyek hajdan itt nagyobb kiterjedésűek lehettek – kedves kis helység és már legrégiebb okleveleinkben említik. A bányából, minthogy szebb kövület példányokat nem találtam, csak nehány mészkődarabot vittem magammal. Szent Lászlóig szurkos fenyők közt haladtunk; feltűnt az erdőben egy hosszú sáncféle töltés és több talán sírhalmoknak tekinthető dombszerű emelvény. Idővel felásatom, s az eredményt részletesben közlöm.” (114-115. old.)