Előzmények:
A Győrött jelenleg üzemeltetett Pápai úti hulladéklerakó problémái közismertek: rosszul megválasztott telepítési helyszín, műszaki védelem hiánya, magas talajvízszint, gyenge hatásfokú monitoring rendszer, lakóterület és hétvégi pihenőkertek közelsége, a bevásárlóközpontok megjelenése stb.

Az ismert problémák és a lerakási kapacitás kimerülése a lerakó „visszafogott üzemmódban történő” üzemeltetését feltételezné. Ennek ellenére a folyamatosan terjeszkedő KOMSZOL Rt. önmérséklet helyett ma már 77 település szemetét hordja Győr város szűkös kapacitású, műszaki védelem nélküli lerakójába.
A fenti problémákat fokozza, hogy az önkormányzat és a lerakót kezelő szolgáltató az üzemeltetés lehetőség szerinti kíméletes módja helyett felesleges lakossági és környezeti konfliktusokat okoz (új létesítmények védőtávolságon belüli engedélyezése, a már rekultivált szemétdombok újranyitása, beszállítási ellenőrzés lazasága, veszélyes hulladékkezelési technológiák engedélyezése, kezelési technológia be nem tartása, folyamatos szeméttakarás elmulasztása).

A REFLEX Egyesület több mint egy évtizede szorgalmazza, hogy a súlyos környezeti problémákkal terhelt Pápai úti lerakó kiváltására egy új – elérhető legjobb műszaki védelmet biztosító - lerakó kerüljön megépítésre.

Helyszínválasztás
A jelenlegi ismert „szükségállapot” tehát valóban indokolttá teszi az új – környezeti elvárásoknak és műszaki követelményeknek megfelelő- települési lerakó mielőbbi megépítését. Fokozottan feltételezi viszont azt is, hogy annak helyszíne a műszaki-környezetvédelmi szempontból gondos mérlegelésével, a jogszabályi előírásokat betartva, az elvárható társadalmi konszenzus biztosításával kerüljön kijelölésre.

Győr új települési hulladéklerakójának helyszínét az általános rendezési terv annak idején Sashegy térségében jelölte ki. Mégpedig azzal a szervezeteink által is támogatott szándékkal, hogy a városba bevezetendő új, ökológiailag orientált hulladékgazdálkodási terv várhatóan jelentősen csökkenti majd a képződő és az elkerülhetetlenül végleges lerakásra kerülő hulladékok mennyiségét.

Mindez sajnos elmaradt. Kiderült azonban hogy a tervezett (sashegyi) helyszínen a lakosság és a környezet érdekeit szolgáló települési lerakó helyett egy nagykapacitású regionális „hulladékelbánó” művet szándékoznak megépíteni. Túl azon, hogy egy ilyen kapacítású
lerakó építésére ez a helyszín alkalmatlant, véleményünk szerint Győrt nem a hulladékturizmus központjává tenni, ránk szabadítva 130 település szemetét.
Ráadásul nem egy valós régióról, hanem egy kreált térségről van szó, melynek Győr nem központjában, hanem a szélén van (ezzel nem teljesült a hulladékgazdálkodási törvény „közeliség elve”).
Az indoklás szerint EU-s pénzek csak regionális lerakókhoz vonhatók be. Ez nem így van, mert Győrnek, mint 100 ezer fő fölötti nagyvárosnak egyébként is lehetőség lenne, hogy a város hulladéklerakójához az EU-nál támogatásra pályázzon.
De egyébként is: kérdés, hogy a beruházással kapcsolatosan várható finanszírozási előnyök (EU-s pénzek bevonhatósága) miatt háttérbe szoríthatóak-e a környezetvédelem érdekei és a lakosság jogos elvárásai?

Kapacitás - hulladékégetés
Győr város önkormányzata tehát nem városi, hanem egy nagykapacitású regionális hulladéklerakó-beruházást készít elő Sashegyen.
130 település évi 1.000.000 köbméter hulladékát hordanák ide, 40 éven át évi 100.000 km. szállítási teljesítménnyel, csak azért, hogy felmutassák azt a kapacitást, amellyel EU források bevonhatók.
Miközben a város semmiféle intézkedést nem tesz a képződő hulladékok csökkentése érdekében – hamis hivatkozásokkal- újabb grandiózus, ámde kétes szakmai projektekbe bonyolódik. A Győrött keletkező 28.000 tonna/év keletkező szilárd kommunális hulladék érthetetlenné teszi az évi egymillió (1.000.000) köbméteres kapacitás kiépítését. Ennek valós oka véleményünk szerint a KOMSZOL megalomániás terjeszkedése - hogy az ide hordott hatalmas és kezelhetetlen szeméttel kierőszakolhassa majd a hulladékégető telepítését.

Mosat erről hallgatnak, de a hulladékégetés szándéka visszatérően megjelenik a város terveiben (Hulladékgazdálkodási Koncepció, Városi Környezetvédelmi Program).
A REFLEX tiltakozása ellenére, hiszen mi a háztartási hulladékok elégetését azonban ökológiai, gazdasági és hulladékgazdálkodási szempontból egyaránt elfogadhatatlannak tartjuk.
Tehát a később telepítendő nagykapacitású hulladékégetőt is erre a területre tervezik, annak várható környezeti hatásait azonban a mostani eljárásban nem veszik figyelembe. Ez ellentmond ugyan a környezetvédelemben alapvető elővigyázatosság elvének, de most fő a lerakó betelepítése, így csinálva helyet a későbbi égetőnek…

Szakmai-társadalmi háttér
Győr városnak hulladékgazdálkodási terve még nincs, hiányoznak, hanem a tervezéshez szükséges megbízható alapadatok. A társadalmi egyeztetés nélkül elfogadott un. Győri Hulladékgazdálkodási Rendszernek pedig nincs sok köze az ökológiailag orientált hulladékgazdálkodáshoz (véleményünket előtte nem kérték ki, javaslatainkat pedig mellőzték). Hiányzik a háztartásiban keletkező veszélyes hulladékok szervezett begyűjtése, a hulladékudvarok hálózata nem épült ki, hulladék megelőzési stratégia sehol.

Az általunk szorgalmazott teljes körű szelektív gyűjtési rendszer helyett Győr sajnos csak a csomagolóanyag-visszagyűjtés működik, holott egy teljes hulladék-sprektumra koncentráló szelektívgyűjtés adott esetben feleslegessé tehetné a költséges válogatómű megépítését és végképp el lehetne felejteni a rosszemlékű hulladékégetők emlegetését.
Az ismert történelmi előzmények (ATEV, Bácsa, Pápai úti szemétlerakó) miatt győri lakosság különösen elkeserítő tapasztalatokat szerzett a hulladékos projektekkel szemben. Ennek meg van a pozitív oldala is, hiszen ez a lakosság sokat tud a hulladékokról és példás együttműködő partner a városi szelektív hulladék gyűjtésben.
Ezeket az eredményeket – melyekben nem kis része van egyesületünknek is- egy újabb rossz telepítési döntés könnyen annullálhatja.

Szemléletbeli probléma
A városvezetés hagyományos érzéketlenségével Győrt körbeveszi és –érthetetlen módon- a „városra húzza” a hulladékkezelő létesítményeit.
Ezért okoz a lakosságnak állandó problémát a rossz telepítésű az állati hulladékot feldolgozó (ATEV). A védőtávolságon belülre építették a Bácsai hulladékkezelő létesítményeket (égető, folyékony hulladéklerakó, szennyvíztisztító), ráadásul a szőgyei vízbázis védőidomára tették rá. A Pápai úti szeméttelepnél pedig a lakóépületek és intézmények védőtávolságon belüli telepítéséhez adtak engedélyt. Az érintett városrész (Likócs) már most tiltakozik (joggal) a központi komposztáló telep várható közelsége miatt.
Nem ismeretlen a lakosságnak a sashegyi terület sem. Nem csak azért, mert jelenlegi is itt üzemel (védőtávolságot szintén be nem tartva) a város inert hulladéklerakója, de korábban botrányos körülmények (ivóviz készletet tönkre téve) itt volt a városi folyékony hulladék lerakó és a Graboplast hulladék-égetőberendezése.
Ezek felszámolása, a terület rekultiválása, a termelőszövetkezet illetve agyagbányászat megszűnése, a hétvégi kiskertek szaporodása után az lett volna logikus, hogy ez a városfejlesztési szempontból értékes terület rehabilitásra kerül és ezen belül több lehetőséget felvetve vizsgálják meg fejlesztési, hasznosítási lehetőségét.

A beruházás körül szorgoskodó személyek és a körülmények egyre inkább a bácsai égetőt idézik, ahol ismert okokból ugyancsak védőtávolságon belülre erőszakolták be a környezetterhelő létesítményeket. Ami azóta állandó konfliktusforrást jelent az érintett lakosság és a hatóságok számára.
A sashegyi regionális lerakó egyik fő szorgalmazója és önkormányzati előterjesztője Győr-Szabadhegy választott önkormányzati képviselője Eredics Imre alpolgármester. Na, hogy miképpen képviseli ő választóinak érdekeit azt már sikerrel villantotta meg a szabadhegyi krematórium ügyében (a terület országgyűlési képviselőjéről még lesz szó).
Halottégető mű, benzinkút, még egy Fehérvári út építés, hulladéklerakó és égető. Ezek a beruházások jelzik a jobb sorsra érdemes Szabadhegy „fejlődését”.

Társadalmi részvétel – győri módra
Maga a sashegyi beruházás, de a „Győri Hulladékgazdálkodási Rendszer” is (mint program) az Aarhusi Egyezmény (2001. évi LXXXI. törvény) hatálya alá tartozik, így ennek megfelelően kellett volna szervezni ezek társadalmi nyilvánosságát is. Vagyis a lakosságot kötelezően kell bevonni a döntési folyamatba. De nem utólag, ahogy ez Győrben történni szokott, hanem a döntési folyamat „korai fázisában, amikor az összes választási lehetőség nyitott és hatékony társadalmi részvétel valósulhat meg”.(6.Cikk 4. pont).
Tehát amikor még van alternatíva, akkor. Amikor több lehetséges telepítési helyszín van, több beruházási és technológiai változat, amikor még valóban érdemben nyilváníthat véleményt a lakosság. Egy olyan nagyjelentőségű, előzetes konszenzust igénylő kérdés eldöntéséről van szó, amely az érintett térség hulladékgazdálkodását hosszú távon határozza meg, amely nagykapacitású, jelentős környezeti problémákat felvető beruházásokat feltételez. A lakosságot - akinek az adóját erre használják, aki az idegen hulladékkal "elbánó művek" szennyét elviseli, aki a szemétdíjat fizeti – nem lehet a döntésből kihagyni.

Erre egyesületünk időben felhívta a győri önkormányzat figyelmét (aki később egy utólagosan elvégzett, szakmailag csapnivaló 1000 fős „kikérdezéssel” vélte igazoltnak a döntés lakossági támogatottságát). A taktika évtizedek óta ugyanaz: „odafennt” eldönteni, beleölni a milliókat, majd arra hivatkozni, hogy már késő, nem lehet pocsékolni az adófizetők pénzét.
És előre lehet tudni, hogy ezt fogják mondani majd az égető betelepítésénél is. Mert égetőt csak oda lehet telepíteni ahol a hulladék van, minden más helyszín sokkal drágább ésa nem lehet pocsékolni az adófizetők pénzét...

A „sashegyi hulladéklerakó” problémái
Probléma 1. – a védőtávolságok betarthatatlansága
Az Országos Településrendezési Tervről szóló törvény a regionális hulladéklerakó nem jelölhető ki a település belterületén és annak 1000 méteres övezetben.
A városi lakólakóházaktól (Fehérvári u.) számított távolság hivatalosan 650 méter, a sashegypusztai lakott kertes ingatlanoké pedig kb. 400.
Ugyanezen törvény szerint 15 km-es védőtávolságot kell tartani, ha a közelben katonai vagy polgári repülőtér van. A péri repülőtér miatt ez a távolság sem tartható.

A 22/2001. (XI.10) KöM sz. rendelet 1.számú melléklete 500 méteres védőtávolságot ír elő a mezőgazdasági területektől. Jelen esetben a külterületi hétvégi kiskertek jelentős része az 500 méteren belül van, de nem tartható az 500 méteres távolság a 81-es főút másik oldalán lévő mezőgazdasági ingatlanoktól sem.

Probléma 2 – a városszerkezeti nonszensz
A „művet” érthetetlen módon a városszéli házak és az üdülőtelkek közé, nagyrészt védőtávolságon belül ékelik be. Ez a „területhasznosítási mód” szűklátókörűségre vall.
Keleti irányból lezárja a város (Szabadhegy, Kakashegy) lakóterületi (vagy üdülőterületi) fejlesztési lehetőségeit, és végképp lehetetlenné teszi a város és üdülőövezet közötti értékes terület értelmes hasznosítását (hogy a terület rekultiváció után később építési övezet vagy üdülőövezet lehessen).
A területválasztás ugyanakkor évtizedekre előre vetíti az érintett lakosság – bácsaihoz hasonló- folyamatos ellenállását. Már csak azért is, mert az üzemeltető a második fejlesztési szakaszban nem titkoltan hulladékégetőt kíván a területre telepíteni.
Az elővigyázatosság elvének érvényesítése helyett ezzel mindkét irányba évtizedekre biztosítják az ott élő lakossággal a konliktusforrást.

Probléma 3.- az ingatlanok elértéktelenedése, egészségvédelem
Az előzetes vizsgálatok nem tárták fel a tervezett lerakóval szomszédos gazdasági és nem gazdasági területek hosszú távú viszonyát. Különösen problémás ez a védőterületen belül lévő sashegypusztai lakóházaknál illetve a nagyszámú sashegyi kiskerttulajdonosokkal.
Ez utóbbiak évtizedek óta jelentős pénzt és munkát fektettek egy pihenőterület kialakításába és állandó jellegű építményeket emeltek. Lehet, hogy nem az építési hatóság engedélyével, viszont a tudtával. A hulladéklerakó létesítése, működtetése miatt ezen ingatlanok forgalmi értéke jelentősen lecsökken –ezt jelzi a telkekre az önkormányzat által bejegyeztetett elővásárlási jog is.
Az előzetes környezeti hatásvizsgálat megállapítása szerint egyébként „Az érintett terület táj- és természetvédelmi szempontból érdektelen”.

Álláspontunk szerint figyelemmel
- a megadott szélirányokra,
- az „elbánó műben” kezelni tervezett lerakón kezelendő hulladékok hatalmas mennyiségére,
- a lerakás (és a későbbiekben tervezett égetés) okozta környezeti terhelésekre,
- a működtetéssel járó folyamatos gépjárműforgalom nagyságára
a védőövezeten belül élőkre és kerthasználókra csak a kisajátítás jelenthetne megnyugtató megoldást. És ezt mi – ellentétben a városvezetéssel- mi a jogszabályban előírt 1000 méteres övezetben élőkre vonatkoztatjuk.

Probléma 4.- a szemétfuvarozás
A 130 település évi egymillió köbméter hulladékának idehordása jelentős szállítási teljesítménnyel (évi 100 ezer fuvarkilométerrel) jár. A városból és Szigetköz felől érkező hulladék nagy része csak a városon át történő kétműszakos szállítással képzelhető el.
Plusz terhelést jelent majd a Sashegyen szétválogatott hulladékok továbbszállítása (a likócsi komposztálóműbe, a bácsai veszélyes hulladékégetőbe)
Bár a „zökkenőmentesebb” hulladékfuvarozás érdekében addigra megépül a Fehérvári út bevezető új nyomvonala, ez viszont semmit nem segít a Fehérvári út többi szakaszán élőkön (Szigethy A. úti csomóponttól a 14-es út végéig) illetve a József Attila úton lakóknak.
Mindjét út terhelése már most kritikusnak számít.

Probléma 5. – a jogi nonszensz
Mint említettük a tervezett telepítés esetén sem a regionális lerakókra belterülettől előírt 1000 övezet nem áll rendelkezésre, sem a mezőgazdasági területekhez minimálisan előírt védőtávolság (500 méter). A jogszabály tehát nem teszi lehetővé a tervezett telepítést.
Bár ezt az alapvető jogi akadályt – a várható környezeti problémák mellett- a REFLEX folyamatosan hangoztatta, a tervezőket és a városvezetést láthatóan nem érdekli.
És őket ismerve nem is fogja érdekelni.
A meglévő agyaggödörre koncentráló, rendezési terv módosításán és a környezeti engedély kibrusztolásán fáradozó szakemberek sajnos egyszerűen nem foglalkoznak az említett védőtávolságokkal. Így tettek a győri önkormányzati képviselők sem, pedig a rendezési terv módosítása előtt minden képviselőnek levelet küldtünk a problémákról.
Nem észlelte a kizáró okot az előzetes KHT-t értékelő győri környezetvédő felügyelőség sem, és - fellebbezésünk után- a másodfok is jóváhagyta a jogsértést (most éppen a részletes hatásvizsgálati eljárás folyik).
Az önkormányzat és a hatóságok jogsértése mögött az remény van, hogy a most érvényes védőtávolságokat (főleg az 1000 méteres védőövezetet) hamarosan sikerül az Országgyűléssel megváltoztatni és akkor utólag „minden jogszerű lesz”.


Utószó: A parlamenti blöff
És nem csak gondolnak rá, tesznek is érte a nép elhivatott képviselői.
A Parlamentben valóban most zajlik most a 2003. évi XXVI. törvény módosítási eljárása. Vitájában Balogh polgármester-képviselő úr többször felszólalt és hevesen érvelt a jelenlegi védőövezetek lecsökkentése mellett. Ha a Tisztelt Ház megszavazza, akkor a regionális hulladéklerakók törvényben most előírt (belterület határától számított) 1000 méter sugarú védőövezete hamarosan 500 méterre csökken, a repülőterektől való telepíthetőség távolság pedig a korábbi 15 km. helyett 13-ra (ezek szerint ennyire van Sashegytől Pér).
Az előterjesztés indoklás szerint a „javaslat elfogadása esetén az önkormányzati, valamint egyéb tulajdonban lévő gazdasági társaságok kisebb költséggel szállíthatnák el a háztartási hulladékot a település lakosságától.”
Ez persze egy gazdasági blöff, hiszen egy regionális lerakóból többirányú beszállítás történik. Vagyis ha a létesítmény lakóterülethez, repülőtérhez közelebb kerül, akkor nyilván nőni fog az ellenkező irányból való beszállítás távolsága (így a szállítási költség és környezet szennyezése is).


Álláspontunk a következő:
Az Országos Területrendezési Terv törvénye hosszú szakmai és társadalmi egyeztetés után került tavaly elfogadásra. Az OTT a regionális hulladéklerakók telepítésére vonatkozó előírások meghatározásánál figyelembe vette az ilyen speciális, nagykapacitású lerakók által okozott műszaki-ökológiai-közegészségügyi problémákat és a telepítéseknél jelentkező lakossági érzékenységet is. Meggyőződésünk, hogy a törvényben jelenleg megállapított 1000 méteres (15 km-es) övezet garanciális védelmet biztosít a lakosság egészséges környezethez való alkotmányos jogához

A törvény egy év múltán történő módosítása, a regionális hulladéklerakókhoz (garanciális jelleggel) előírt övezet lecsökkentése súlyos környezeti, közegészségügyi és jogbiztonsági problémákat vet fel és visszatérő társadalmi konfliktusokkal terhelt. Meggyőződésünk, hogy egy lakosság és környezet szempontjából garanciális jellegű törvényi szabályozás akkor sem igazítható utólag ötletszerűen egy-egy város (vagy agyaggödör) adottságaihoz, ha ebben – nem véletlenül- mindkét meghatározó politikai párt megegyezik.
Mert erről van szó. A garantált siker érdekében Győr egy Veszprém megyei a legnagyobb ellenzéki párt „vezetése alatt” lévő városban találta meg parlamenti partnerét. Sajnálattal rögzítjük, hogy az EU intézményeibe bevonulni készülő pártok a választások előtt ilyen környezeti-egészségvédelmi érzéketlenséget mutatnak fel a lakosság felé.

Egy demokráciában a településrendezési tervet, a beruházási elhatározásokat alapvetően a környezet és az érintett lakosság elvárásaihoz kell igazítani – akkor is ha nem ilyen súlyos ökológiai-közegészségügyi problémákat felvető beruházásról van szó.
Nem utólag kell „jóváhagyatni” hogy hol lesz és titkolni, hogy regionális lerakó készül. Mert Győrben ez történt. A REFLEX-nek bírósághoz kellett fordulnia, hogy a KOMSZOL Rt.-től megtudhassa valójában mit takar a „hulladékelbánó műnek” nevezett beruházás.

Most már mindenki tudhatja: véleményünk szerint Sashegyen valójában egy újabb lakossági és környezeti elbánó mű készülődik.