Azbeszt-történelmi előzmények

A Reflex a 90-es évek közepén véletlenül tudta meg, hogy a győri székhelyű GyÁÉV nevű házgyár az egyik legnagyobb alkalmazója volt a szórt azbesztcement technológiának. A 70-80-as években Győrben egész lakótelepek épültek fel így. Ezeket a lakásokat azóta a bennlakók  megvásárolták - mit sem tudva a „beépített” rákkeltő anyagokról.

1996 óta folyamatosan próbáltuk a városvezetés figyelmét felhívni arra, hogy a porladó azbeszt Győr legnagyobb egészségügyi problémája (kb. 10300 lakást, mintegy 30-40 ezer embert érint közvetlenül). Egy WHO Egészséges városok címmel büszkélkedő város nem tehet úgy, mintha ez a probléma nem létezne. De úgy tett sajnos. Jellemző, hogy minden követelésünk ellenére a problémát még a 2002-ben készített városi Környezet-egészségügyi Akcióprogramban illetve Környezetvédelmi Programban sem sikerült megjeleníteni (!). Mi javasoltuk, a város kihúzta.

A Soproni u. 28-30 sz. ház példamutatása

A Soproni u. 28-30 ház közössége 2001 januárjában (!) úgy döntött, hogy nem vár tovább, hanem saját finanszírozásában távolíttatja el az alagsori azbesztszigetelés legrosszabb állapotban lévő részét. A lebontott kb. 200 kg-nyi azbeszthulladék szakszerű ártalmatlanításához azonban hiába kértek segítséget a Környezetvédelmi Felügyelőségtől, a győri önkormányzattól és az INSZOL-tól. Támogatás helyett csak megszégyenítő kioktatást kaptak. A ház problémáját végül az Ökotárs Alapítvány és a Reflex Egyesület oldotta meg. Akkor megígértük azt is, hogy ha Győrben egyszer beindul az azbesztmentesítés – mindent elkövetünk, hogy a Soproni u. 28-30 az elsők között kerüljön majd sorra.

Az események gyors folyást vettek (azbesztmentesítés, győri módra)

A 2004 év végén a város KIOP pályázata (nagyrészt EU forrásból) 600 millió Ft-ot nyert a lakóházak azbesztmentesítésére. A hirtelen pénz megtette a hatását: mindenki bonyolítani akart, a témát eddig közönnyel kezelő „hivatalosok” váratlanul az egészségvédelem bajnokai lettek. Ennek ellenére - tíz éves munkánk elismeréseként- joggal reméltük, hogy az azbesztmentesítési projektben egyesületünket a város partnerként kezeli majd. Mivel az elnyert összeg csak az azbeszttel terhelt lakóházak egyharmadának mentesítésére elég, a támogatás hatékony és igazságos felhasználása, a további feladatok megállapítása és újabb források felkutatása érdekében a Reflex közös munkacsoport felállítását kezdeményezte a polgármesternél (hasztalan). A pénz közelében sürgölődő urak elvetették a mentesítési prioritásokra, a sorrend kijelölésére tett javaslatainkat is – a közbeszerzési eljárástól pedig éppen úgy távol tartották egyesületünket, mint a projekttel kapcsolatos sajtóeseményektől, információktól. 

Miért nem sikerült?

A némi utánjárással megszerzett mentesítési ütemtervben elkeseredve láttuk, hogy a Soproni út páros oldalán lévő lakóházak közül „véletlenül” pont a Soproni u. 28-30. maradt ki az ártalmatlanításra kijelöltek közül! Érthetetlennek találtuk, hiszen a városnak úttörő példát mutató, saját forrásból részben már mentesített házról van szó, amely ráadásul sajnos a legveszélyesebb azbesztfajtával szennyezett (krokidolit).  Ilyen előzmények után ez a lakóház mindenképpen megérdemelné, hogy elsők között legyen az azbesztmentesítési listán.

Mint említettük, a lebonyolításnál a Reflexet még a projekt közelébe sem engedték. Ennek ellenére beadványainkban kértük, hogy a Soproni u. 28-30. házat legalább utólag vegyék fel a listára. A kérelmet vagy elutasították (Helyes Péter – Városépítési Iroda, Janicsek Tibor - INSZOL), vagy nem is válaszoltak (Balogh József polgármester). Többek szerint kicsinyes bosszúról van szó: a hivatali apparátus így bünteti az „izgága házat”.

A Reflex minden esetre szomorúan veszi tudomásul, hogy ígéretünket nem tudjuk betartani. Elkeserítő dolgok ezek, de ez a hozzáállás nem minket, hanem az érzéketlen apparátust minősíti.