Honlapunkon többször beszámoltunk a József Attila utcában lévő volt „lovassági laktanya„ területén tervezett beruházásról és annak várható környezeti hatásairól. A szabadhegyi lakosság aggályait osztva egyesületünk kezdettől fogva tiltakozik a terület többszintes lakóházakkal történő zsúfolt beépítése, illetve az oda tervezett 15 ezer négyzetméter alapterületű NOA bevásárló központ ellen.
Erre az értékes szabadhegyi lakóterületre egy ilyen környezeti ártalmakkal terhelt beruházás beerőszakolása súlyos szakmai tévedés, amit az előterjesztésben felmutatott egyik alibi-alternatíva sem orvosol. A szabadhegyiek tudják, hogy a József Attila út (és a rácsatlakozó útszakaszok) forgalmi terhelése már most is kritikus, zaj- és levegőtisztaság védelmi szempontból határérték felett terhelt. Teljes érzéketlenségre vall erre az útra még rászabadítani egy bevásárlóközpont célforgalmát is.

Az ügyben hozott eddigi (teljes környezeti érzéketlenségre utaló) önkormányzati döntések, valamint a lakossági fórumok számunkra azt jelzik, hogy a döntések ezúttal is a befektető-beruházó elvárásai szerint történnek. A döntéshozó testület nekik bólogat - mintha a képviselőknek nem az őket megválasztó polgárok érdekeit kellene képviselnie. A problémák lényegi vizsgálata helyett a vitát látszatmegoldásokra terelik és esélyt sem adnak az érintett lakosság és a környezet jogos elvárásainak érdemi megjelenítésére.

A területtel kapcsolatos előkészítő eljárásokban a Reflex visszatérően jelezte, hogy tudomása szerint a beruházási terület talaja vélhetően szennyezett. Az itt elásott hatalmas üzemanyagtartályokból biztosították ugyanis évtizedekig a Győr másik két laktanyájában állomásozó harckocsik, páncélozott járművek üzemanyag ellátását. Ennek eredménye vált láthatóvá a tartályok kiásása után (kivonulás előtt a tartályokat a szovjetek kiemelték és buzgó helyi „vállalkozóknak” értékesítették).
A három-négy méter mély gödrök akkor kb. másfél méteres mélységű olajátitatást jeleztek. A tartályok gödreit később a városi laktanyákból idehordott olajos és vegyszeres hordókkal, egyéb „laktanyai hulladékokkal” töltötték fel. Ezt egy ideig rendszeresen meggyújtották, majd az ezt megtiltó „nyílt parancs” után csak töltöttek, terítettek és földdel takartak (a történetről élethű tudósításban számol be a Kisalföld február 24-én megjelent „Az önkormányzat igazolta az ártalmatlanítást” című terjedelmes cikke).

A Reflex aggályaira válasz nem érkezett, a közgyűlés elé most beterjesztett szakmai anyag szerint pedig „a talaj és talajvíz nem tekinthető szennyezett, kármentesítés nem szükséges”. Erre hivatkozik a terület eladásáról szóló szerződés is, amelyben az önkormányzat a területet beépítésre alkalmasnak, kármentesítettnek tünteti fel. Ebben a hiszemben nyilatkozik most a terület agresszív beépítésére készülő NOA Investment Ingatlanforgalmazó Kft. is.

Ismerve a területen folytatott katonai tevékenységet, a megszálló szovjet csapatok kiváló „környezeti érzékenységét” és a kivonulásuk köztudott körülményeit, a Reflexnek azonban az alábbiak miatt továbbra is aggályai vannak:

- a terület kármentesítéséről tudomásunk nincs és eddig egy olyan környékbeli lakost sem tudtunk felderíteni, aki emlékezne a területen folytatott állítólagos kármentesítésre,

- a beruházást előkészítő szakértő megállapításai vitathatók, hiszen a mintavétel nem a vélhetően szennyezett részen történt (hanem a domb aljában),

- félünk, hogy ugyanaz történik, mint a volt Vadász laktanyánál, a Győr Plaza beruházásnál. Dokumentumaink alapján akkor hiába bizonygattuk a volt harckocsi mosó talajszennyezését, kinevettek minket. Amikor a kitermelt hadianyagokat és olajszennyezést már nem lehetett tovább titkolni, mégiscsak le kellett állítani az építkezést.

Az, hogy az elföldelt környezetkárosító anyagok valóban ott vannak még, biztosan nem állíthatjuk. Minthogy ez az alapozáskor úgyis kiderül, jobb lenne minél előbb tisztázni, de az önkormányzat nem tehet úgy, mintha nem tudna az egészről semmit.
Ha a terület valóban szennyezett, akkor a kármentesítésről (hulladékok és szennyezett talaj elszállítása, talajcsere) még az építkezés előtt gondoskodni kell.
Amennyiben pedig valóban megtörtént a kármentesítés, akkor arról az önkormányzat hitelt érdemlően tájékoztassa a lakosságot. Szeretnénk tudni, hogy a munkákat melyik cég, mikor és milyen terjedelemben végezte és hozzák nyilvánosságra az azzal kapcsolatos dokumentumokat is.

Állításaink megalapozása érdekében az alábbiakban addig is közzéteszünk néhány, a szovjetek környezetszennyező tevékenységéről titokban készített fényképet. A munkatársunk által rendelkezésre bocsátott eredeti felvételeken jól nyomon követhető a - szintén szovjet „kezelésben volt” - Vadász illetve Frigyes laktanyából ide hordott hulladékok sorsa (gödörfeltöltés, égetés, elterítés, földdel való letakarás).