A Reflex Környezetvédő Egyesület tiltakozik a Győri Hulladékégető újabb kapacitásnövelési törekvése ellen. Az ismert történelmi előzmények és a létesítmény környezeti hatásai miatt szerintünk semmi olyan intézkedés nem támogatható, amely tovább növelheti a hulladékégető környezeti elemekre gyakorolt terhelését – vagy lazíthatna a hatósági ellenőrzés rendszerén.

Felhívjuk a hatóság figyelmét, hogy egy működő demokráciában a helyi társadalom számára elfogadhatatlan, a környezet szempontjából fenntarthatatlan fejlesztési döntéseket vissza kell utasítani.

Mint ismeretes, a Környezetvédelmi Felügyelőség előtt folyó eljárás tétje a Győr-Bácsán lévő veszélyes hulladékégető kapacitásának újabb 25%-os emelése (8 ezer tonna/évről 10 ezer tonna/évre). A kapacitás növelése a beruházó szerint valójában nem növelést, hanem csupáncsak az „égetőberendezés kapacitásának optimalizálását” takarja. Szójátékokat gyártani ugyan lehet, egy azonban biztos: több hulladék elégetése még nagyobb terhelést jelent a sokat szenvedett hatásterületnek és az érintett lakosságnak.

Mint ismeretes, a konfliktusforrás legfőbb oka az elhibázott telepítésre vezethető vissza. Arra a felelőtlen gyakorlatra, hogy a korábbi győri városvezetés a „városra húzta” a hulladékkezelő létesítményeit. Így kerülhetett védőtávolságon belülre a három bácsai hulladékkezelő létesítmény – és ezért okoz a lakosságnak állandó problémát az állati hulladékot feldolgozó telep (ATEV) mindent beterítő bűze. Védőtávolságon belüli ténykedése porral-zajjal terheli a Sashegy-pusztai lakosságot a KOMSZOL inert lerakója és – újabb jogi trükkökkel - itt jelölték ki az új regionális hulladéklerakó területét is. Ami negyven évre jelent újabb állandó konfliktusforrást….

Ami az égetőt illeti, az annak idején a Graboplast ipari (nem veszélyes) hulladékainak ártalmatlanítása céljából, az előírt védőtávolság alóli egyedi felmentéssel került megépítésre - és olyan időpontban kezdte meg működését, mikor KHV elvégeztetésére, hatásterület megállapítására még nem volt szükség.

Problémát nemcsak a (levegő tisztaságvédelmi) védőtávolság hiánya jelentette, hanem az is, hogy az égetőművet eleve sérülékeny vízbázisra telepítették. A Magyar Geológiai Szolgálat szakvéleménye a terület gyenge természetes vízzáróságára utal („a hulladékégető telepítése nem elégíti ki a jelenleg érvényben lévő előírások földtani kívánalmait”). A „terület feltehetően hidrogeológiai védőidom területére esik”- nyilatkozott erről korábban a Pannon-Víz Zrt. Ezen a véleményen volt a szőgyei vízbázis felülvizsgálatát végeztető Vízügyi Igazgatóság is – a pontos vizsgálatok eredményét azonban érthetetlen módon a mai napig nem foglalta határozatba.

Az égető üzemeltetését eddig is folyamatos botrányok jelezték. A hatósági ellenőrzések során nemegyszer derült ki, hogy az üzemeltető a számára engedélyezett égethető hulladék mennyiséget rendszeresen túllépi. Az ellenőrzések többször regisztráltak gondatlan üzemeltetésből vagy havariából származó talaj- ill. talajvízszennyezést (esetenként túllépések ammóniumból, nitrátból, szulfátból, illékony aromás ill. halogénezett szénhidrátokból). Kiépített monitoringrendszer híján a súlyos oldószer-szennyeződés is csak véletlenül derült ki - ráadásul a kiépített figyelőkutak rendszeresen eltömődtek.

Visszatérően megjelentek a levegőben a káros légszennyező anyagok is. Bár folyamatos dioxin-mérése nem volt, abszorber-beadagolása esetleges, utóégetője tökéletlen - az égethető anyagok listáján egyre újabb veszélyes anyagok jelentek meg. Az égető hatósági leállítása előtt például a magas halogéntartalmú hulladékfajták súlyosan egészségkárosító égéstermékéből (rákkeltő dioxinok, furánok) az égető korábban 13-szoros illetve 55-szörös túllépéseket produkált.

A létesítmény – megfelelő üzemeltetési korlátozások érvényesítése és üzemeltetési előírások betartása és ellenőrzése mellett- mára elméletileg valóban teljesíteni tudja a számára megállapított kibocsátási határértékeket. Ez az utóbbi években foganatosított műszaki fejlesztésekre vezethető vissza – melyeket viszont a folyamatos lakossági tiltakozások, a győri hatóság által kiszabott ismétlődő hatósági szankciók, valamint az üzem 2000-ben történt hatósági leállítása kényszerített ki.

A gyakorlatban továbbra is problémát jelent, hogy az égethető hulladékok körének folyamatos bővítésével a berendezést mára egy veszélyes és nem veszélyes hulladékokat együttégető művé „fejlesztették” – ahol a folyamatosan változó betáplált menü eleve bizonytalanná teszi a kibocsátási paramétereket.

A lakosság veszélyeztetettségét fokozza az a tény, hogy a „bácsai Bermuda háromszögben” három hulladékkezelő szennyezőanyag kibocsátó) létesítmény található, amelynek emissziós értékei (és így hatásai is) összeadódnak.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy a hulladékkezelő létesítmény mindenkori üzemeltetői a technológia betartása, a terület rehabilitációja és környezet-biztonságosságának növelése és a lakosság életminőségét javító intézkedések helyett folyamatosan burkolt kapacitásnöveléssel és technológiai kísérletekkel foglalkoztak. És láthatóan ezzel foglalkoznak ma is. 

A győri környezetvédő szervezetek egységesek abban, hogy megoldást csak a hulladékégető- berendezés végleges kitelepítése jelent. Véleményünk szerint addig is

- egyetértve a város Környezetvédelmi Programjával, illetve a témában hozott önkormányzati határozattal - semmi olyan intézkedés nem támogatható, ami tovább növelheti a hulladékégető környezeti elemekre gyakorolt terhelését (beleértve a kapacitásnövelést is),
- az ártalmatlanítható hulladékok közül a magas halogéntartalmú illetve a klórozott aromás hulladékok égethetőségét teljesen meg kell tiltani,
- az égetőmű hatósági ellenőrzések rendszerének hatékonyságát a folyamatos társadalmi kontroll kiépítésével kell fokozni.  

Az ismert történelmi előzmények és a létesítmény környezeti hatásai miatt Egyesületünk tiltakozik a védőtávolságon belül, sérülékeny vízbázisra telepedett hulladékégető profitnövelő célú kapacitásemelési terve ellen.

Felhívjuk a hatóság figyelmét, hogy egy működő demokráciában a helyi társadalom számára elfogadhatatlan, a környezet szempontjából fenntarthatatlan fejlesztési döntéseket vissza kell utasítani.