Előzmény:

A Reflex Környezetvédő Egyesület decemberben fellebbezéssel élt a Gönyün építeni tervezett E.ON gázerőmű „terepelőkészítéséhez” kiadott kiegészítő engedély ellen. A „komplex vízgazdálkodási fejlesztésnek” elkeresztelt vízjogi engedély azt szentesítette, hogy az erőmű partmenti területét a Duna mellékágából kitermelt egymillió köbméter kaviccsal töltsék fel. A kiegészítő-magyarázó határozat kiadásának a természetvédelmi (!) hatóság azután látta szükségét, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az otromba beavatkozás egyenlő a holtágban lévő (ámde Natura 2000 védettség alatt álló) szigetecske és a rajta lévő élővilág eltüntetésével.  

Mivel erről (a horgászok és a civil természetvédők tiltakozása miatt) az ősszel újságcikkek is megjelentek, a hatóság feltehetően belső késztetést érzett egy újabb határozattal megmagyarázni a döntésének helyességét. Csakhogy ez az újabb határozat – véleményünk szerint – úgy szakmailag, mint eljárásjogilag hibás volt.   

Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség a jogorvoslati kérelmünket eljárási okból elutasította. A mögöttes erőviszonyok ismeretében a döntés tulajdonképpen nem volt váratlan. Mivel azonban a szakmai érveinket meg sem vizsgálták, fellebbezésünk lényegi részét mellékelten nyilvánossá tesszük (rövidített változat).

I n d o k l á s:

Mint az az előzetes tanulmányból kitűnik, a „komplex vízgazdálkodási fejlesztés” elsődleges célja az E.ON erőmű Duna parti - mélyen fekvő - területének feltöltése. Ehhez a hatóság a Duna-mellékág medrének megkotrásával kb. egymillió köbméter anyag (homok és kavics) kitermelését engedélyezi. Ami a beruházónak nyilvánvalóan praktikus és olcsó megoldás, nehezen egyeztethető viszont össze a természetvédelmi érdekekkel.

Vannak persze szójátékok – így szakmai megközelítésben nevezhető persze mindez mondjuk   „Duna-ági rehabilitációnak” avagy „árvízvédelmi fejlesztésnek” is. Mondjuk azért, hogy a durva beavatkozás ne védett területen folyó bányászati tevékenységként, hanem „vízfolyásrendezés” néven kerüljön a 314/2005. (XII.25.) Korm.r. szerint besorolásra és elbírálására.

Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az érintett terület egy része dokumentáltan a  Natura 2000 védelem alatt áll, - és evégett a beavatkozás megengedhetőségének szempontjából mégiscsak a természetvédelmi szem­pontoknak vizsgálata és érvényesítése lett volna az eljárást levezénylő környezetvédelmi (egyben vízügyi) hatóságnak a feladata. Ehhez kell(ett volna) a környezeti hatásvizsgálat lefolytatása.

A hatóság eljárását a 314/2005. (XII.25.) Korm. sz. rendelet alapján „vízfolyásrendezésként” sorolta be és a H-7298-22/2007 sz. határozatával zárta le. Méghozzá környezetvédelmi hatásvizsgálat elrendelése nélkül, hiszen a hatóság megállapította, hogy a „tervezett tevékenység során nem feltételezhető jelentős környezeti hatás”.

Ha ez így is van, a kiadott határozatnak - a Korm.r. 5.§ (2) bek. dc.) pontja értelmében – ilyen esetben is tartalmaznia kell az előírt engedélyek megnevezését, valamint az azoknál „előre látható figyelembe veendő szempontokat illetve feltételeket” 

A Korm. rendelet 5.§ (4) bekezdése szerint pedig a hozott döntés „ tartalmi követelményeinek meghatározásakor a felügyelőség figyelembe veszi, hogy mi az az információ, ami megfelel a tervezés és az engedélyezés adott szakaszának, a tevékenység és a várható hatásviselő környezeti elemek, rendszerek jellegének, valamint ami ésszerűen és méltányosan megkövetelhető a jelenlegi ismeretek és vizsgálati módszerek alapján”.

A fenti határozat ugyan előírta, hogy a tevékenység megkezdése vízjogi létesítési engedély köteles, a továbbiakban azonban nem történt utalás arra, hogy ennek kiadásakor milyen konkrét természetvédelmi előírások érvényesítése szükséges. Meg sem jelentek a természetvédelmi előírások - holott ezek ebben a konkrét vízjogi eljárásban a 72/1996.(V.22.) Korm.sz. rendelet  3.§ (4) bekezdés alapján jelentőséget kaptak volna. Talán át kellene ismételni, hogy mi volt az egységes (környezetvédelmi-természetvédelmi-vízvédelmi) hatóság megalakításának indoka…

Ezek után nem véletlen, hogy az egy hónap múlva (!) kiadott vízjogi létesítési engedély a négy megjelölt cél közül (komplex vízfolyásrendezés) csak a Duna-mellékági rehabilitációt (keresztgátak, illetve a fenékküszöbök kiépítését) és az árvízvédelmi fejlesztést (árok, zsilip- és gátépítést) vizsgálta és nevesítette. Nagy nevetség, de a határozat rendelkező, illetve indoklási része az építési munkák során betartandó természetvédelmi szempontú előírást vagy utalást nem tartalmazott! Ennek hiánya  – feltételezve, hogy a területek talán mégsem indokolatlanul kerültek Natura 2000 védelem alá  és hogy mégiscsak természetes módon kialakult értékes vizes élőhelyekről (költő és ívóhelyekről) van szó -  egy környezetvédelmi hatóságtól kétségkívül súlyos mulasztás.

Ilyen szempontból érthető és indokolt is a határozat utólagos kiegészítése. A mostani kiegészítő határozatnak azonban elsődlegesen nem az indoklás indoklására, hanem a határozat érdemi részére kellett volna vonatkoznia - hiszen a hatóság a termé­szet­védelmi szempontból garanciális rendelkezések előírásának mellőzésével elsőd­legesen éppen az „ügy érdeméhez tartozó kérdésben mulasztott” (Ket.123.§ /1/ bek.). 

Ami a kiegészítő határozatokban megjelenő indoklást illeti, vitatjuk, hogy a 45/2006. (XII,.8.) KvVM sz. rendelet alapján „különleges madárvédelmi területként” és „kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként”  is besorolt Duna meder ill. erdőterületek valóban fajszegény, özönnövénnyel erősen szennyezett területek lennének – hogy valóban csupán olyan kietlenül befásult zátonyokról lenne szó, melyek felszámolása „természetmegőrzési illetve madárvédelmi érdekeket nem sért”.  

Ennek megállapításához a hivatkozottnál alaposabb és részletesebb vizsgálatokra lett volna szükség. Például: a jellemző /értékes és / megőrzendő növénytársulások és állatfajok élőhelyeinek térképi lehatárolására - értékes, jelentős megőrzendő növényegyedek, fészkek, ívóhelyek, telelő és táplálkozó helyek meghatározására - a növény- és állatpopulációk részletes állapotfelmérésére - a fő társulást alkotó fajok egyedeinek térbeli elhelyezkedése egymáshoz, a vízfolyáshoz képest (vertikálisan és horizontálisan) – az egyes élőhelyek, társulások megőrzése érdekében javasolt morfológiai, műszaki megoldások helye, módja - mederhez közeli és távolabbi élőhelyek közötti (ökológiai) kapcsolat jelenlegi, megőrzendő és várható állapota.         

A vízjogi alaphatározatban (de annak kiegészítésében sem) egyébként nincs nyoma, hogy eleget tett-e a hatóság a Natura területekkel kapcsolatos 275/2004.(X.8.) Korm.sz. rendelet § (2) bek. c.) pontjának /facsoport kivágásának engedélyezése/, a 10.§ /1/ bekezdésben foglalt  /1-4 sz. mellékleteken alapuló/ hatásvizsgálatoknak, illetve az ezzel kapcsolatos közmeg­hallgatásnak.

Az alapállást bonyolítja, hogy az engedélyezett komplex vízfolyamrendezési beavatkozás határfolyót érint, a feltöltött területen készülő E-ON nagyberuházás pedig az Espoo-i Egyezmény hatálya alá tartozik. További – tisztázatlan kérdéseket vet fel – az engedélyezett, tartós ökológiai és vízminőségi problémákkal terhelt beavatkozás viszonya a készülő vízgyűjtő-gazdálkodási tervhez. 

A fenti problémák tisztázása miatt feltehetően indokolt lett volna a részletes hatásvizsgálat előírása, de ha már ez elmaradt, akkor a határozat rendelkező részének kiegészítésével utólagosan kellett volna pótolni (nem pedig elmaradását utólagosan magyarázni).  

Összességében vitatjuk azt a beruházói alapállást, miszerint egy értéketlen, „ökológiailag beszűkült életterű” területről van szó, amely a tervezett rehabilitációs beavatkozások (egymillió köbméter kavics kikotrása, műtárgyak kiépítése, majd az erőművi melegvíz folyamatos beengedése) után „újra élhetővé lesz”.

Nyilvánvalóan, hogy a rendszer a beavatkozás után alapvetően megváltozik.  De ahhoz, hogy valóban javuljon a biodiverzitás, a beavatkozás valóban hasonlítson egy élőhely- rekonstrukcióhoz, és valóban ne sértse a Natura 2000 érdekeit - ahhoz az alaphatározat rendelkező részében eleve meg kellett volna jeleníteni az alapvető (garanciális) természetvédelmi előírásokat, el kellett volna végezni a részletes megalapozó vizsgálatokat, és elő kellett volna írni a megfelelő monitoring rendszert.

A kiegészítő határozatoknak erről kellene szólnia – mert csak ez adhatna némi garanciát arra, hogy az előzetes vizsgálatot lezáró határozatot követő újabb szakmai (vízjogi, építési) létesítési és üzemeltetési eljárásokban, engedélyekben is kötelezően megjelennek majd a Natura 2000 terület megóvását biztosító természetvédelmi szempontok. 

A fentiek alapján kérjük a határozat hatályon kívül helyezését.

Győr, 2007. december 19-én.