Vitatkoznak, hogy valójában a svindler lett-e több, vagy az ellenőrzés szigorúbb? Egy biztos: míg a rendszerváltás táján kb. nyolcezer fajta élelmiszer volt választékon, addig ma már negyvenötezer élelmiszer-jellegű terméket forgalmaznak (bennük háromszorosára nőtt az engedélyezett élelmiszer-adalékok száma is). Az új élelmiszerek előzetes engedélyeztetése megszűnt, a forgalomban hozott termékeket szúrópróba szerűen ellenőrzik (az ellenőrzést három minisztérium felügyeli…).  

Az élelmiszerkémia nyomulása, a nagyüzemi alapanyag termelés, a hormonkészítmények és a génmanipulátorok megjelenése, a termékek és feldolgozási hulladékok nagy jövés-menése a globális piacon előre kódolta az élelmiszerbotrányokat.

A magyar méhészek például Brüsszelben tüntetnek a piacot elárasztó kínai mézszerű csinálmányok miatt. Akkor kínait nem veszek - motyogja a tudatos fogyasztó- miközben egy német üzletlánc magyar boltjában egy cseh forgalmazó mézét próbálja beazonosítani. „EU és nem EU-országok mézkeveréke” áll a cimkén - hovatovább beleragadt az egész világ. A hatóság szerint azonban ez a tájékoztatás így jogszerű. A korlátlan E-hetőség hazája lettünk, ahol nemsokára imígyen adnak majd tájékoztatást az élelmiszer-jellegű termékek összetételéről: „Készült valahol, ehető és nem ehető alapanyagokból - élettanilag méltányolható adalékok felhasználásával”. Korrekt felirat. Nem sérül vele sem a piac szabadsága, sem a fogyasztó választási joga. Végül is vagy megveszi, vagy nem. Vagy megeszi, vagy nem. Vagy kijön belőle, vagy nem. Félreértés ne essék: az előbbi a jobbik eset.   

Kalas György