Az energia előállítása, annak ásványkincs igénye, környezetszennyező hatása (füst, radioaktív hulladék, folyóelterelés, stb.) ismert. Felhasználásáról, pedig tudott, hogy pazarló, messze-messze hiányolja az ésszerűséget és a hatékonyságot. Azt is kevesen ismerik fel, hogy a jövő szempontjából a földi alapelemek (víz, oxigén, termőtalaj) tiszta létének talán legnagyobb befolyásoló tényezője ez az igény. Hagyatéka, pedig a már említett környezetkárosításokon túl a sok tájseb, a sok meddőhányó, a sok beteg ember, beteg bányász.

A múlt század végén Amerikában találták ki, hogy, hogy a régi órarendet lehetne a takarékosság miatt picit változtatni. Csak egy órát. Európában a húszadik század első éveiben – Angliában – vezették be a már köznyelvileg ismert nyári-őszi időszámítást. Hazánkban csak a nyolcvanas években lett bevezetve. Nem a jó potenciájú gazdaságunk volt ennek oka, talán az imperializmustól nem akartunk ilyen példát, vagy a keleti „szél” fújta napkelte nem tette ezt korábban lehetővé. Az viszont tudott, hogy ma Magyarország ezzel az egyórányi időátállítással az ország teljes évi energiahasználatából egy napot tud megtakarítani. Újság olvasásom szerint ez nálunk két milliárd forint megtakarítás, amely összegről tudott, hogy ki fizeti, vagy fizetné ezt. Hát mi. Egyébként az Európai Unió országai egységesen és kötelezetten használják – nagyon helyesen.

Ez az egy óra lehetővé teszi, hogy a nap fénye segítsen nekünk az olvasásban, a közlekedésben, a közvilágításban, sőt még talán a fűtésben is. Összegében a jó érvek nyernek. S ez kicsit a pénztárcánk tartalmát is védi. No meg a környezetet is.

Lajtmann József