Nyári túrázásunk helyszínéül ismét a vadregényes Bakonyt választottuk. Ez alkalommal annak a legmagasabb pontját vettük célba, ám az eredeti megközelítési útvonalat humánus megfontolások alapján módosítottuk (az elrémisztő 25 km-es távot 5 km-rel lerövidítettük). Szerencsénkre e hétvégén is kitűnő kiránduló időt fogtunk ki, a legnaposabb déli órákban az erdő sűrűje biztosította számunkra a hűsítő árnyékot.

Reggel a Porva-Cseszneki állomáson tucatjával szálltak le a vonatról azok, akik szintén bakonyi kirándulást terveztek erre a napra. Amíg a kirándulók nagy része az általunk tavasszal már bejárt, könnyű sétát jelentő Cuha-völgy irányába indult el, addig a mi kis csapatunk a Kőris-hegy lankái felé vette az irányt.

A Porva község és a vasútállomás közti erdőből kijutva pillantottuk meg először az előttünk magasodó Kőris-hegyet, az aznapi célunkat. A leküzdendő távolság, de még inkább a szintkülönbség miatt volt, aki nem is mert odanézni.

Porvára érkezve még utoljára lehetőségünk volt a víz- és energia tartalékaink feltöltésére. Itt csatlakozott hozzánk a Halbritter család apraja és nagyja.

Régi szokásunkhoz híven a rövidítések okán most is többször elhagytuk a jelölt túraútvonalat, ám ezen a napon a jó térképeknek köszönhetően szerencsére nem kellett sok plusztávot megtenni az eltévedések miatt.

A Kisszépalma-pusztai elágazásnál még egyszer megpihentünk, energiát gyűjtve a csúcstámadáshoz.

A hegyre vezető meredek emelkedőn edzettségi állapottól függően néhányszor meg-megálltunk, kihasználva ezeket az alkalmakat a tájban való gyönyörködésre, illetve a lihegésre.

Ha nem is egyszerre, de mintegy félórás kemény menet után lihegve jutottunk el a csúcsra, ahol minden addigi küzdelmes percért kárpótolt bennünket a gyönyör(ű kilátás), amiben ott részünk volt.

Ezek után már nem volt nehéz leereszkedni a szépséges Hódos-ér völgyében a Fenyőfői műútra, ahonnan már csak a kőhajításnyira volt a vinyei állomás.

Számításaink szerint mintegy 20 km-es utat tettünk meg, és legyőztünk többszáz méternyi szintkülönbséget. Akik a túrát teljesítették, minden dicséret megérdemelnek!

Legközelebb talán egy rövidebb, családbarátabb útvonalat próbálunk választani, hogy senki ne riadjon el a távolságtól és a magasságtól. Annyi bizonyos, hogy ennél magasabb hegyet nem fogunk megmászni a tagsági kirándulásokon, de az is biztos, hogy néhány év múlva visszatérünk még ide is!