A Reflex Egyesület első lépéseitől mostanáig meghatározó embere, Zöld Péter meghalt. A barát elvesztését nehéz megfogalmazni. Könnyű lehetne, ha csak egy polgármesterről, egy környezetmérnökről, vagy egy vagány fickóról szólnának a sorok. Könnyebb lehetne, ha csak ennyit ért volna. Nem. Most viszont csak maradnak a száraz sorok: Zöld Péter életének 66. évében rövid, súlyos betegségben elhunyt.

Amikor egy ember elveszti a kabátját, sapkáját, vagy akár a pénztárcáját, akkor másnap már legyint. Helyrehozható. Ha a barátját veszti el, akkor ezt már nem mondhatja el. Soha. Feladata sem jó, hiszen önmagát biztatja, hogy kell, sőt muszáj egy nekrológot, párszót írnia. Túlélőként lépéshátrányban került, tehát, mintha Isten előtt állna, ezt meg kell tennie. Elő kell szednie a megfakult és összenyálazott sarkú naplójegyzeteket, fel kell vetítenie a régi diaképeket a falra:

- Talán a nyolcvanas évek második felében járunk, amikor teodolitommal méricskéltem Egyed, Rábacsanak, Dör és Szilsárkány környékén. A téeszcsébe bemenve összefutottam egy kosárlabdás méretű emberrel. Zöld Péterrel. Nem tudom igazán, hogy a téesz elnökhelyettese, vagy ágazatvezető volt-e. Nem tudom. Akkor az utcafronton volt egy tsz-es lacikonyha. Péter meghívott egy soproni ászokra, meg egy kolbászra. Udvariaskodtunk, nevetgéltünk, még el is ejtettük, hogy ekkora darab manuszoknak, mint mi vagyunk, majd sok deszka kell. A vicc most véget ért.

- Rendszerváltás és demokratikus választás lett. Már 1990. június 5-nél (a Környezetvédelmi Világnapnál) tartunk. Helyszíne: Székesfehérvár. A frissen kinevezett környezetvédelmi miniszter, Keresztes K. Sándor hazánk legjelentősebb szakmai kitüntetését, a Pro Natura díjat átadja Bálint Csabának a Reflex Környezetvédő Egyesület elnökének. Heten voltunk ott, mint a gonoszok (Bálint Csaba, Jávori Tibor, Kalas György, Lajtmann József, Nagy Péter, Szűcs Gábor és Zöld Péter). Nagyon büszkék voltunk, s le is fényképeztettük magunkat.

Péter lelkesedésében ki is találta, hogy elindul falujában az önkormányzati választásokon. Elindult, képviselő lett, majd a testület őt választotta meg polgármesternek. Magyarország első ZÖLD polgármesterének.

- Pőcze Vilivel és Török Lacival mértük a Keszeg-ér musztusz musztuszait. Mikor Szilsárkány magasságában vertünk sátrat, még aznap délutánján jött Péter a fiával és egy flaskával. A fia aztán végig segítette munkánkat, de a flaska sem veszett el. Félretettük a mikroszkópot és keresztbevetett lábakkal, a fűben ülve elkortyolgattuk annak tartalmát. Akkor tudtam meg, hogy Péter környezetvédelmi mérnök is. Sok okosságot kaptam tőle.

- 94-nél járunk. A fellelkesült Reflex már nagy falatra gondol. Nemcsak Győrben, de a megyében is indít képviselőjelölteket. A kopogtató cédulák ránk zúdulnak, megvannak. A megyénél első jelölt Zöld Péter, a második Kovács Károly. Nem nyertünk, s ezt a fene ott egye. A baj, hogy már egyikükkel sem tudjuk ezt felemlíteni.

- Disznóskodás. A Reflex sokszínű, s ezt elsősorban a sok ötletnek és a sok hülyeségnek lehet betudni. Amikor kitaláltuk, hogy karácsony előtt „illik” disznót vágni, akkor Péter is belépett a képbe. Akkor talán Varsányban dolgozott és jelezte, hogy támogatásként, kedvezményezett áron ad egy disznót. Örültünk neki, bár páran (városi emberek) lefehéredtek, elájultak a disznóölésen. Aztán persze mindenki megette a malacot.

- Alaposan felkészült emberekként mentünk 2005-ben Csornára a térség országgyűlési képviselőjéhez (jelenlegi köztársasági elnökünkhöz) panaszunkkal. A másfél órás párbeszéd után duzzadó mellkassal jöttünk ki az irodából. Másfél hónappal később Sárkányban a Fő úti presszóban összenéztünk, mint a keleti bölcsek. A kérdés csak ennyi volt:- Semmi? A válasz is ez volt: - Semmi. Mindketten éreztük, hogy a belső öröm többet ér, mint az ígérgetés, be nem tartott szó, vagy a hazugság.

- Ha Péter Győrbe jött, akkor mindig belépett a Reflex irodájába. Ha a Reflexesek Szombathelyre, vagy Szentgotthárdra mentek, akkor mindig beléptek Péter polgármesteri szobájába. Sohasem kerültük el egymást.

- a Reflex rendkívüli Közgyűlést hívott össze az új Civil Törvény miatt december 17-re. Pár napja címeztem meg a meghívót Péternek, aki minden ülésünkön eddig részvett.

(Már tudom, hogy ezt már nem kaphatta meg...)

A fotójára nézve eszembe jut, hogy őt sohasem becéztük, nem volt más neve. Csak: - Péter.

Hiányozni fog, melyet nagyon nehéz lesz megszokni.

S itt becsukódik a napló, kikapcsolódik a diavetítő, s a családja által írt sorok maradnak:

„Uram, te jónak láttad elszólítani,

Szent az akarat, mely így tud dönteni.

És én, ha kérdezem – Miért ily hirtelen?

Hallgat s nem felel senki sem.”

(lejegyezte: Lajtmann József)