Papiroska Piroska meséi

Papír nélkül ma már elképzelhetetlen az élet. Papírból van a születési anyakönyv, a házassági oklevél és a gyászjelentés is. Papír hordozza a történelmet, a tudományt, belecsomagoljuk a mindennapi élelmiszert és az ünnepi ajándékot is. Ha nem lenne papír, akkor akadozna a világban a hír, a hivatalok gépezete, az irodisták versenyt horkolnának a postásokkal - de még az iskolák is bezárnának. Maradjunk talán abban, hogy a papír használata, de gyártása és hulladéka megannyi érdekes fontos kérdést vet fel. Ezekről szeretnék veletek beszélgetni. Én, a Papiroska Piroska. Mert szeretném, ha megtudnátok mindazt, amit a gyereknek a papírról tudni érdemes.



A papír története
És akkor Papiroska Piroska rátok gondolt és a fákra.
Elővette az újrapapírból készült füzetét, megsimogatta
és már írta is a címet:
A papír története
Az emberek mindig is igyekeztek gondolataikat, ötleteiket megőrizni. Oda­erősíteni valamihez, de jó erősen ám (nehogy valaki bele tudjon javítgatni). Őseink rajzoltak a barlangok falára, eperfakéregbe, véstek kemény kőbe, írtak puha agyagba.
Egyszer csak aztán az egyiptomiak rájöttek, hogy miként kell a papírnád belét lapokká préselni. Ebből készültek az első papirusztekercsek. Van bizony ennek már vagy ötezer éve is...
A rómaiak úgy tartották, hogy az ő bölcsességeik megörökí­téséhez inkább az állati bőr a méltó. A nyú­zott bőrt megborotválták, zsírtalanították, vékony­ra csiszolták és elnevezték perga­men­nek.
Végül Kínában egy Csai-Lun nevű udvari minisz­ter Kr.u. 105-ben úgy döntött, hogy feltalálja szeretett császárának az igazi papírt. Feltalálta… Eleinte kín­keserves munka volt a textil­rongyokból és növé­nyi rostokból merített papírt készíteni, de pár­száz év alatt úgy belejöttek, hogy még a palota­termek falát is színes papírtapétákkal aggat­­ták tele.
A kínaiak féltve őrzött titkát később az arabok megszerezték és tökéle­te­sí­tették (ők rongyot használtak alapanyagul). Aztán elhozták ide Euró­pá­ba, mert itt gyűlt össze a legtöbb tudás és körmölnivaló. Megváltásként Guten­berg mester 1440-ben feltalálta végre a könyv­nyomtatást, ami az egész papírgyártásnak évszázadokra új lendületet és értel­met adott.
1800 körül aztán igazándiból nekilódult a technikai fejlődés. A rafi­nált papírgyártó masinák vég­te­len szita­szalagjáról már nem la­pok, hanem több méteres papír­csí­kok kerültek le. A kézzel, la­pon­ként merített papír lassan tel­je­sen kiszorult (sebaj, azért a 13. olda­l­on Ti majd gyakorol­hat­já­tok).
A folyóparti papírmalmok helyén sorra épültek a nagy gyárak. Mivel sok gyárba sok alapanyag kellett, az ezernyolcszázas évek közepén kifun­dál­ták azt is, hogy miképpen lehet a fából nagyüzemi módon csiszo­latot és cellulózt gyártani. Innentől kezdve a drága rongy helyett végleg a fa lett a papírgyártás legfon­to­sabb alapanyaga - és kezdetét vette a papíripar lendületes fejlődése (és a környezet állapotának romlása).
A papír gyártása
És akkor Papiroska Piroska rátok gondolt és a fákra.
Elővette az újrapapírból készült füzetét, megsimogatta
és már írta is a címet:
A papír gyártása
Ma már nem a rongy, hanem főleg a különféle növényi rostok szolgálnak a papírgyár­tás­hoz alap­anyagul. Ezt leg­gyak­­rab­ban puha­fából (pl. fenyőkből) nyerik, de fel­dol­goznak lombosfákat, szalmát, bam­­buszt, ron­gyot és -szerencsére - egyre több papír­hulla­dé­kot is.
A rostokat a kivágott és hasábokra darabolt fából vagy mecha­ni­ku­­san (csiszolással), vagy kémiai módszerrel (fő­zés­sel) „szabadítják ki”. A facsiszolat készí­té­séhez a kérgétől megszabadított fahasábokat ember nagy­sá­gú köszö­rű­kövekhez szorít­ják. A gyorsan sergő kövek (a nagy nyomás és a víz segít­­ségével) a fát rostjaira cincálják. A csiszolatot aztán felhígítják, centri­­fugálással tisz­títják, víz-telenítik, fehérítik, majd hordókban sűrítik. Ebből lesz a „fatartalmú papír”.
Ennél elterjedtebb az alapanyaggyártás másik - ám a környezetet sokkal inkább terhelő – módja: amikor a fában lévő cellulózt „főzéssel” különítik el. Az ehhez használt berendezés olyan, mint egy emeletes ház nagyságú mosógép, melyet állandó főzőmosásra programoztak. Telerakják felaprított fával és nagy nyomás alatt savakkal vagy lúgokkal addig főzik, míg csak vissza nem marad benne a cellulóz (a fa fele cellulóz, a többi lignin, és némi gyanta, zsír stb.) A barnás színű cellulózt azután több lépcsőben kifehérítik, víztelenítik, szárítják és lemezekké préselik. A cellulózból készült papírt „famentesnek” hívják.
Az így elkészült alapanyag a pépesítő „pulperbe kerül. A pulper olyan, mint egy hatalmas konyhai turmixgép, csak itt a pépet nem élelmiszerből, hanem rostokból kavarják össze. A pulperben a facsiszolatot, cellulózt vagy papírhulladékot (attól függően, hogy milyen papírt szeretnének gyártani) sok-sok vízzel és mindenféle vegyi anyaggal hígítanak fel.
Kevernek hozzá például:
  • töltőanyagokat (hogy a papír sima felületű legyen),
  • enyvező anyagokat (hogy a papírnak tartása legyen és ne szaladgáljon rajta a tinta) és
  • színezőanyagokat (hogy simogassa a szemedet).
A jól összekevert vizes pépet ezután egyenletesen a papírgyártó gép végtelen szitaszalagjára terítik, ahol a rostok több méter széles papír­lap­pá állnak össze. A szitaszalagon előbb kirázzák, majd nagy hengerekkel kipréselik belőle a vizet.
A forró simítóhengerek között sebesen kígyózó papírszalagot megszárítják, felületét nemesítik (mázazás, fényesítés, speciális bevonat), majd ismét szárítás következik. Az elkészült papírcsíkotgépsor végén feltekercse és már mehet is a feldolgozó üzemekbe.
Mint jeleztem, papírt nemcsak fából, de régi papírból is lehet gyártani. Hasonló módon, de jóval kisebb környezeti terheléssel. Erről majd máskor mesélek.
A papír és a környezet. Papírkalkulátor.
És akkor Papiroska Piroska rátok gondolt és a fákra.
Elővette az újrapapírból készült füzetét, megsimogatta
és már írta is a címet:
A papír és a környezet
A papír a természetből jön és oda is tér vissza. Milyen egyszerűnek tűnik… Csakhogy ma már a világ összes fakitermelésének 20 %-át a papírgyártáshoz használják fel. Egy kiló hagyományos (fehér) papír készre gyártásához 2,2 kg fa szük­sé­ges. Ez súlyos problémát okoz, főleg ha a fát az erdők tarvágásával (rablógazdálkodással) nyerik. Ez egyéb­ként ritkán van így, hiszen a fa elsősorban a természetes erdők gyérítéséből szár­ma­zik, vagy az e célból ültetett ipari ültetvényekből.
A legnagyobb környezeti problémát maga a papírgyártás okozza, ponto­sab­ban annak energia- és vízigényes volta. Mivel egy kilogramm papír gyártásához 40-50 liter víyz szükséges, nem véletlen, hogy már a régi papírmalmok is folyóparton vertek tanyát. A papírgyártáshoz szükséges vizet így a folyóktól „gazdaságosan” lehetett elvenni, és a szennyvizet is kényelmesen vissza lehetett vezetni. A tisztítás nélküli szennyvizek azonban mind súlyosabb pusz­títást vittek véghez a folyók és tavak élővilágában. A papírgyártó sorok majdnem 2000 fajta vegyi anyagot használnak fel. Mivel a legsú­lyo­sabb környezeti terhelést a cellulóz fehérítéséhez használt klór­ve­gyü­letek okozzák, a klór kiváltása az egyik legfontosabb feladat
A gyárak technikai fejlesztésekkel, modern füstgáz- és víztisztítók építésével, és a szennyvizek visszaforgatásával ma már folyamatosan igyekeznek mérsékelni az általuk okozott környezetszennyezést. Tíz év alatt például felére csökkent az egy kilógramm papír gyártásához szükséges víz és energiamennyiség. Fehérítéshez klór helyett pedig, sok helyen már hidrogén-peroxidot használnak. Az egyre növekvő igények miatt azonban egyre több papírt kell gyártani – így összességében alig-alig csökkent a környezetkárosítás.
Az alábbi táblázatban azt hasonlítjuk össze, hogy mennyi környezeti terheléssel jár azonos mennyiségű (1 tonnányi) fából készült, illetve hulladékból készült papír előálítása:
Papírlábnyom számítás
  
1 tonna papírhoz
  
       
 
Cellulóz papír
Újrapapír
% megtakarítás
Alapanyag szükséglet
kg (fa)
kg (papírhulladék)
  
2 996
1 120
Vízigény
liter
liter
61,1
52 200
20 500
Össz-energiaigény
kWh
kWh
60,9
10 723
4 195
Szén-dioxid kibocsátás
Co2 kg
CO2 kg
16,4
1 060
886
(Environment Canada 1992 évkönyv, www.papiernetz.de)
Mint látjátok nem arról van szó, hogy az újrapapír tök környezetkímélő lenne, hanem arról, hogy a „rendes papírhoz” képest sokkal kevésbé terheli a környezetet. Azért:
  • mert papírhulladékból készül, és így nem kell hozzá fákat kivágni. Egy tonna papírhulladék feldolgozásával 12 felnőtt fát menthetünk meg a kivágástól!
  • mert az újrapapír gyártásához nem kell cellulózt előállítani. Így elmarad a súlyos környezetkárosítással járó klóros fehérítés és a gyártása körülbelül:
· több mint 60%-os energia megtakarítással jár,
· fele annyi víz sem kell hozzá, jóval kisebb szennyvízterhelést okoz,
· és jelentősen csökken a széndioxid kibocsátás is.
Ma Magyarországon egy ember évente több mint 90 kg. papírt használ el. Tudom, hogy Te ennél jóval kevesebbet. Ha kíváncsi vagy rá, hogy milyen a „papírlábnyomod”, akkor mérd le egyszer az általad egy tanévben használt könyvek és füzetek súlyát – és írd be a papírkalkulátorba. Az azonnal, pontosan kiszámolja neked, hogy mibe kerül a környezetnek az általad használt papír legyártása (és mennyivel kevesebb, ha újrapapírt használsz).
A papírkalkulátort elektronikusan az alábbi honlapon (címmel) éred el:
www.reflex.gyor.hu/papir
Amit az újrapapírról tudni érdemes
És akkor Papiroska Piroska rátok gondolt és a fákra.
Elővette az újrapapírból készült füzetét, megsimogatta
és már írta is a címet:
Szemét? Hulladék? Érték? Újrapapír!
Tudod, egy magadfajta környezet­védő mindig gondosan bánik a papírral és takarékoskodik vele. Az elkerül­he­tet­len papír­hulla­dé­kait nem a kukába dobja, hanem a gyűjtő­edény­be. Onnan aztán elviszik vissza a gyárba, hiszen papírt nemcsak fából, de régi papírból is lehet gyártani. Sőt, a barna színű cso­ma­go­lóanyagok (nátron papírok) és a szürke klotyópapírok példá­ul majd­nem teljes egészében papír­hulla­dék­ból készülnek.
Igazándiból az lenne jó, ha mindenki érték­nek tekintené hasznosítható hulla­dé­kait, nem pedig gusztustalan szemétnek. Ha anyagfajtánként külön gyűjtené azo­kat. Szelektíven - ahogy csúnyául mondják. Nem csak a papírt, ha­nem az újrahasznosítható fémet, műanyagot, üveget és szerves anyagot is. Ezeket is felelőtlenség összekeverni, kidobálni, hiszen a tiszta, egy­nemű hulladék valójában értékes másodnyersanyag, amiből új termékeket lehet gyártani.
Ideje lenne már kukaügyeinket alaposan újragondolni! Elmerengeni a megelőzési lehetőségeken és megszervezni a hasznosítható hulladékok különgyűjtését. Mondjuk a Ti iskolátokban is.
Higgyétek el:
  • hálás lenne érte a természet, mert kevesebb nyersanyagot vennénk el tőle és kisebb lenne a szemétdomb,
  • örülne neki az ipar, hiszen értékes másodnyersanyaghoz jutna,
  • és megköszönné neked az iskola is, mert kevesebb szemétdíjat kellene fizet­nie (az iskolai hulladéknak majd­­nem a fele papír).
Hogyan készül? Mit kell róla tudni?
A szelektíven összegyűjtött papírhulladékot a gyárban először tovább válogatják, majd felaprítják. Aztán jó sok melegvízzel feláztatják és állandó keverés mellett meg­sza­­ba­dít­ják a nagyobb idegen anyagoktól (füzetborítók, madzagok, gém­kapcsok, ra­gasz­tószalagok stb.)
Szitálják, centrifugálják és a rostokig feláztatva a maradék szennye­­ző­dé­se­ket is picire aprítják. A jobb minőség érdekében adagolnak hozzá némi fehér­papír-hulladékot és töltőanyagot is.
Ezután a pép rákerül a szitaszalagra és indulhat a gépi móka...
Nem arról van szó, hogy az újrapapír tök környezetkímélő lenne, hanem arról, hogy a „rendes papírhoz” képest sokkal kevésbé terheli a környezetet. Azért:
  • mert papírhulladékból készül, és így nem kell hozzá fákat kivágni. Egy tonna papírhulladék feldolgozásával 12 felnőtt fát menthetünk meg a kivágástól!
  • mert az újrapapír gyártásához nem kell cellulózt előállítani. Így elmarad a súlyos környezetkárosítással járó klóros fehérítés és a gyártása körülbelül:
· több mint 60%-os energia megtakarítással jár,
· fele annyi víz sem kell hozzá, jóval kisebb szennyvízterhelést okoz,
· és jelentősen csökken a széndioxid kibocsátás is.
Az újrapapír általában nem hófehér, hanem kissé barnás vagy szürkés árnyalatú. Ez azért van, mert a felhasznált hulladékokban lévő nyomda­festék „megfesti”, viszont környezetvédelmi okokból nem fehérítik. Sebaj, legalább nem vakítja a szemedet!
Mivel az újrafeldolgozás során rövidülnek a rostok, az újra­papír általában gyengébb minő­sé­gű a fából készült rokonánál. No de őszintén: arra az egy évre kiválóan megteszi ez a papír is (és ősztől akkor is új füze­­tet kell kezdened, ha netán ismétled az osztályt).
Bár hulladékokból készülnek, az újrapapír termékek ma még sajnos nem ol­csóbbak hagyományosnál. Ehhez még több hulladék­pa­­pírt kellene visszajutatni a gyá­rak­ba, és minél több újra­papír füzetet kellene vásárolni.
Készíts saját újrapapírt!
Előkészület: Készíts egy füzetlap nagyságú fakeretet és az oldalán rajz­szögezve feszíts ki rá egy szúnyoghálót (lehetőleg sűrűszövésű drótból)!
  • Régi fekete-fehér újságpapírokat tépj szét minél kisebb fecnikre és áztasd bő vízben legalább egy napig, hogy a rostok fellazuljanak.
  • Másnap turmixgépben – kis adagokban – aprítsd tovább.
  • Öntsd a pépet egy műanyag lavórba (kádba) és adj hozzá annyi vizet, amíg jól keverhetően híg lesz.
  • Kavard jól fel az egészet és helyezd az aljára a szita keretedet!
  • Mikor a rostok a szitára ülepedtek, a keretet víz­szin­tesen tartva óvatosan emeld ki! Hagyd lecsöpögni!
  • Tegyél rá egy szivatóréteget (keretnél nagyobb újságpapírt, törülközőt vagy filcet) és az egészet fordítsd rá egy sima felületre.
  • Emeld le róla óvatosan a keretet - ott van előtted az újrapapír lapod.
  • Fedd le az egészet egy újabb szivatóréteggel, majd üres üveggel vagy nyújtófával ügyeskedve préselj ki belőle minél több vizet.
  • Szedd szét a „szendvicset” és csipeszen lógatva vagy sima felületen hagyd az újrapapír lapodat megszáradni.
  • A keretet mosd el és egy újabb merítéssel, már készítheted is a következő lapot.

Jótanácsok újrapapír készítéséhez

  • Színes papírt készíthetsz, ha a papírpépedbe festéket (pl. temperát) keversz.
  • Érdekes rajzolatot nyersz, ha a festéket a még nedves papír­felü­let­re csepegtetve futtatod szét.
  • Vízjelet is tehetsz az újrapapírodba, ha a vékony drótból hajlított for­­mát a szitahálóra erősíted. Mivel oda kevesebb pép jut, a drót alak­ja a pa­­píron marad. (Próbáld ki a módszert préselt levéllel, vagy virág­gal is.)
  • Külön­legesen sima felületet nyersz, ha kemény síkra (pl. tükörre vagy üveg­lapra) fekteted a papírt és azon préseled ki belőle a vizet.
  • Gyáthatsz saját levélpapírt, rajzpapírt vagy könyvfedelet is. Ehhez a papír vastagságát a keretbe öntött pép mennyiségével magad szabályozhatod.
Melyik a legjobb papír? A megelőzés fontosságáról
És akkor Papiroska Piroska rátok gondolt és a fákra.
Elővette az újrapapírból készült füzetét, megsimogatta
és már írta is a címet:
A legjobb papír
Most, hogy már sokat tudtok a papírról, nyilván sejtitek azt is, hogy melyik a legjob papír!
A legjobb papír az, ami megmarad az erdőben fának. Amelyik fát nem vágjuk ki, abból nem kell papírt gyártani és a hulladékával vacakolni. Ez a lényege a megelőzésnek (takarékosságnak), - ami a környezet­véde­lem egyik legfon­to­sabb alapelve.
Segítségül fel is sorolom, hogy mennyi lehetőségetek van a papírfogyasztás csökkentésére!
Megelőzési tanácsok:
  • Kerüld a felesleges csomagolásokat (pl. zacskókat, dobozokat) és a mihaszna papírtermékeket (zenélő képeslap, kísérő kártya)!
  • A díszes csomagoló papírt, tasakot tedd szépen félre és használd fel újra!
  • A papírlapnak általában két oldala van. Neked meg két kezed, hogy megfordítsd. Írd tele a hátoldalát is!
  • A papír örülne, ha kisebb betűkkel írnál, és kevesebbszer firkálnád össze.
  • Ne szedjél össze mindenféle himbilimbi prospektust! Színes is, csicsás is,- de a reklámnak a fele sem igaz. Pár perc múlva úgy is a szemétbe dobod!
  • Tízóraidat papírszalvéta helyett csomagold inkább textilruhába vagy a műanyagdobozba, hiszen azokat többször felhasználhatod!
  • Év végén marad egy csomó félig betelt füzeted. Ha nyáron nem kell már bele gyakorolnod, akkor szedd ki az üres lapokat és hasznosítsd!
  • A még jó állapotban lévő tankönyveidet próbáld meg valakinek odaadni (ha netán megbuktál, akkor ez nem érvényes)!
  • Ünnepek előtt súgd meg a rokonságnak, hogy milyen könyvnek örülnél! Te is csak olyat vegyél másnak ajándékba, amit nem dob majd olvasatlanul a sarokba!
  • Szervezz a sulitokban rendszeres zsibvásárt, ahol el tudod csereberélni a megunt könyveket, színes újságokat!
  • Minek vennél újat, ha nem muszáj?! Olcsóbb, ha könyvtárból kölcsönzöl, vagy ha közösen fizettek elő valamelyik tök jó újságra (aztán körbeadjátok).
  • Iskolai körözvényekhez sokszorosított papír helyett használjátok a hangosbemondót és a hirdetőtáblát!
  • Diáknapon, sulibulin ne az legyen a diákdiri, aki a legtöbb szórólapon, hanem aki a legötletesebben reklámozza magát!
  • Az iskolai rendezvények dekorációját csináld erős kartonból és használd fel többször is!
Abban persze nektek igazatok van, hogy minden papírt nem lehet megspórolni. Jól is néznénk ki! Papír nélkül be is zárhatnánk a sulikat, hiszen mivé lennétek könyvek, füzetek, napló, ellenőrző, röpdolgozat, szerelmeslevél meg matekpuska nélkül!
De nem is azt mondom, hogy felejtsétek el a papírt - hanem azt, hogy a környezetvédő, ahol tud, takarékoskodik vele. És ha indokoltan használ papírt, akkor keresi az újrapapír termékeket, a papírhulladékát pedig szelektíven gyűjti. Persze nem mindegy, hogy melyik hulladék hová kerül:
Mi való az iskolai papírgyűjtőbe?
Mindenféle szennyezetlen papír, lehetőleg szépen lapjával (a jó helykihasználás miatt). Tehát belevaló:
  • betelt füzetek és a tavalyi ellenőrző (főleg),
  • régi újságok, reklámkiadványok,
  • lejárt plaká­tok, faliújság- hirdetmények,
  • elhasználódott könyvek
(a napló nem!),
  • a be nem szennyeződött csomagoló­pa­­pí­rok, szalvéták,
  • a tanáriból pedig: az írólapok, a ron­tott fénymásolatok, az újságok és folyó­iratok, a lejárt telefonkönyv stb.
Szóljatok a konyhának és a büfének is, hogy az üres kartondobozokat, hullámpapírokat összehajtogatva tegyék nektek félre. Időnként kötözzék össze - de ne műanyagzsinórral ám!
Mi nem való a papírgyűjtőbe?
Az újrapapír minősége elsősorban a felhasznált hulladék fajtájától és tisz­ta­­ságától függ. A gyáraknak csak a tiszta, egynemű hulladék az érté­kes igazán.
A papír közé keveredő idegen anyagok zavarják a gyártást és tönkrete­he­tik a gépe­ket!
Tehát nem a papírgyűjtőbe való:
· a használt­ papír­zseb­­­­kendő,
· a zsíros papír­szal­véta,
· a spirálfüzet drót­ja,
a gép­ka­pocs,
· a fényes fóliázott papír
· a műanyag füzet­borí­tó,
· a cellux-szalag,
· a celofán,
· az indigós papír
· az impregnált „papír­pohár”

A cikkhez csatolt dokumentumok:
papiroska_piroska_meséi.pdf
papiroskakörnyezet.pdf
papiroskamegelőzés.pdf
papiroskapapírgyártás.pdf
papiroskapapírtörténet.pdf
papiroskaÚjrapapír.pdf

<< Vissza