A Dunántúli-középhegységről dióhéjban
A Dunántúli-középhegység DNY-ÉK irányú, barlangokban, túraútvonalakban gazdag hegyvonulat. A hegység átlagosan 400-600 m magas, és kb. 200 km hosszú. Az Országos Kéktúra számos útvonala vezet a hegységen keresztül és a bakonyi „0” km is itt található, Zircen. Több tájegysége van: pl. Bakony, Vértes, Móri-árok, Vértesalja. A Dunántúli- középhegység éghajlatválasztó a Kisalföld óceánibb és az Alföld kontinentálisabb éghajlata között.
A Bakony
A régi nevén erdőrengetegei miatt Bakonyerdőnek nevezett hegységet árkos törések és medencék tagolják. A Bakony egykori területén a középidőben (235 millió évvel ezelőtt) tenger terült el, és a benne élő mészvázas élőlények vázaiból mészkő és dolomit rakódott le nagy vastagságban. Később a földtörténeti harmad (67 millió éve) ill. negyedidőszakban ezek a kőzetrétegek felgyűrődtek kialakítva ezzel a Dunántúli-középhegység vonulatait. A táj kialakulásában többször is jelentős szerepe volt a vízborításnak: hol sós tenger borította a felszínt, hol édes mocsártenger, melyek a kialakult kőzetfajtákat határozták meg. A Bakony fő kőzetei tehát többnyire üledékes eredetűek: mészkő és dolomit, de találunk itt értékes ásványokat is: barnaszenet, mangánt, bauxitot.
A hegységet a vonalára merőleges erők (ÉNY-DK irányú) szabdalták. A törések közül kiemelhető a Bakonyt kettészelő Veszprém-Várpalota-Devecser vonal, mely a hegységet Északi - Bakonyra és Déli-Bakonyra osztja. A törésvonalban halad a 8-as számú főút.
A Bakony tájai
(Forrás: http://www.aeszveszprem.t-online.hu/Tajbemutatasa/Tajbem_index.htm)
A Bakony felszíni vizekben szegény táj. Jelentősebb patakjai (Gerence, Cuha, Gaja, Gella, Torna, Séd, Balaton-felvidéki kis patakok ,Eger-víz, Viszló) bármely égtáj felé indulnak is, a Duna vízgyűjtőjébe tartoznak. A vízgazdálkodást a bauxitbányászat miatti vízkiemelés jelentősen megzavarta (karsztvízszint csökkenés). A közelmúlt száraz esztendeiben a patakok kiszáradtak, a források elapadtak. Néhány hangulatos forrás kirándulási célpont: Grófi-fürdő, magyarpolányi Csurgó-kút, pénzesgyőri Judit-forrás, városlődi Csiga-forrás, pulai Kinizsi forrás, Bakonybéli Szentkút. A bazalt hegyek tetején képződött horpadásokban egykor kis tavak alakultak ki esővízből. Ezek a hulló portól feltöltődtek, már csak néhányban találunk vízfelületet, tőzegmoha lápot.
A bevezetés után ismerjük meg a részeit!
Az Északi - Bakony
A legismertebb tájak egyike, több kiemelkedő sasbérc díszíti vonulatait: pl. Kőris-hegy (709 m), Kék-hegy (656 m), Som- hegy (649 m). Az Északi- Bakony nyugati felét Öreg- Bakonynak is nevezik, míg keleti felét Keleti- Bakonynak. Földtani, domborzati szempontból azonban egységesnek tekinthetők.
Az Északi-Bakony növényzetét elegyes bükkerdők, gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek alkotják. A szűk szurdokvölgyekben, mint pl. a Cuha patak völgyében szurdokerdők, patakok mentén égeresek borítják a felszínt. A déli lejtőkön karsztbokorerdőket találunk. A fenyőfői ősfenyves értékes kincse a tájnak.
A Déli- Bakony
A Bakony déli részét a devecseri, a Veszprém- Nagyvázsony- Diszeli törésvonal és a 84-es számú fűút határolja. Kevésbé tagolt dolomit vidék, legmagasabb pontja a 601 m magas bazalttakaróval fedett Kab-hegy. 2 millió évvel ezelőtt bazaltvulkanizmus alakította a tájat és két jelentősebb vonulatot hozott létre: a már említett Kab- hegyet és az Agrártetőt (511 m). Növényzetét tekintve a cseresek, tölgyesek, bükkösök vannak nagyobb számban. Itt található a híres szentgáli tiszafás is.
A Bakony növényzete
(Forrás: http://www.aeszveszprem.t-online.hu/Tajbemutatasa/Tajbem_index.htm)
A Bakonyalja
Pápateszér és a környéke a Bakonyalja tájegységhez tartozik A jégkorszakok idején a területen a málladékokból, meszes porból lösz képződött. A lösz sárgás színű, homokra hasonlító főleg szél által kialakított kőzet, mely az igen termőtalajok anyakőzetét adja. Népies neve: sárga föld. A vastagabb lösztakarókból barna erdőtalajok, míg a vékonyabb rétegekből barnaföldek jöttek létre, melyek közös jellemzője a jó termőképesség, így kedveznek az erdők megtelepedésének.
A Bakonyalja vegyes klímájú terület, így az itt élő növény és állatfajok nagy értéket képviselnek. Itt alakult ki a homoktalajon az erdeifenyő sztyepperdő, de gyakoriak pl. a homokos tisztásokon a homokpuszták növényei is. Mivel átmeneti jellegű az éghajlata, az erdővédelem létfontosságú a Bakonyalján. A táj gazdagságát növelik a nyárasok, fenyvesek, cseres-tölgyesek, gyertyános- tölgyesek.
Összeállította: Szabó Zsuzsanna (földrajz- környezettan tanár, ELTE TTK)
Felhasznált irodalom, oldalak:
-Bora Gyula- Nemerkényi Antal: Magyarország földrajza (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999)
-Magyarország földje (Magyar Könyvklub, 2002)
-http://www.aeszveszprem.t-online.hu/Tajbemutatasa/Tajbem_index.htm
-http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/tvok05.htm
-www.math.u-szeged.hu