Mint ismeretes az elmúlt napokban az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség két határozatot is hozott a Győri Hulladékégető Kft. bácsai veszélyes hulladékégetőjével kapcsolatban. Az elsőben elutasította a Kft. azon kérelmét, mellyel az égető kapacitását újabb 25%-kal (8 ezer tonna/évről 10 ezer tonna/évre) kívánta emelni – ami nyilván tovább növelte volna a sokat szenvedett hatásterület és az érintett lakosság terhelését. A kapacitásemelés tervét a felügyelőség elutasította – és ebben nyilván nem kis szerepe van az szándék ellen tiltakozó civil szervezeteknek is.
Rá pár napra azonban a felügyelőség döntött a másik ügyben. Határozatával a 8000 tonna/éves kapacitásra újabb öt évre kiadta a veszélyes hulladékégető működési engedélyét.
A határozat ellen a lakosság, a környezetvédő szervezetek tiltakoztak, a város önkormányzata pedig fellebbezett. Szerintünk ezúttal joggal.
A konfliktusforrás legfőbb oka az elhibázott telepítésre vezethető vissza. Arra a felelőtlen gyakorlatra, ahogy a korábbi győri városvezetés a „városra húzta” a hulladékkezelő létesítményeit. Így kerülhettek védőtávolságon belülre a három Bácsai hulladékkezelő létesítmény – és ezért okoz a lakosságnak állandó problémát az állati hulladékot feldolgozó telep (ATEV) mindent beterítő bűze. Védőtávolságon belüli ténykedésével porral-zajjal terheli a Sashegy-pusztai lakosságot a KOMSZOL inert lerakója és – újabb jogi trükkökkel - itt jelölték ki az új regionális hulladéklerakó területét is. Ami negyven évre jelent újabb állandó konfliktusforrást….
Ami az égetőt illeti, az annak idején a Graboplast ipari (nem veszélyes) hulladékainak ártalmatlanítása céljából, az előirt védőtávolságon alóli egyedi felmentéssel került megépítésre - és olyan időpontban kezdte meg működését, mikor KHV elvégeztetésére, hatásterület megállapítására még nem volt szükség.
Problémát nem csak a (levegő tisztaságvédelmi) védőtávolság hiánya jelentette, hanem az is, hogy az égetőművet eleve sérülékeny vízbázisra telepítették. A Magyar Geológiai Szolgálat szakvéleménye a terület gyenge természetes vízzáróságára utal ( „a hulladékégető telepítése nem elégíti ki a jelenleg érvényben lévő előírások földtani kívánalmait”). A „terület feltehetően hidrogeológiai védőidom területére esik”- nyilatkozott erről korábban a Pannon Víz. Ezen a véleményen volt a szőgyei vízbázis felülvizsgálatát végeztető Vízügyi Igazgatóság is – a pontos vizsgálatok eredményét azonban érthetetlen módon a mai napig nem foglalta határozatba.
Az égető üzemeltetését eddig is folyamatos botrányok jelezték. A hatósági ellenőrzések során eddig nem egyszer derült ki, hogy az üzemeltető a számára engedélyezett égethető hulladék mennyiséget rendszeresen túllépi. Az ellenőrzések többször regisztráltak gondatlan üzemeltetésből vagy havariából származó talaj- ill. talajvíz-szennyezést (esetenként túllépések ammóniumból, nitrátból, szulfátból, illékony aromás ill. halogénezett szénhidrátokból). Kiépített monitoring rendszer híján a súlyos oldószer-szennyeződés is csak véletlenül derült ki - ráadásul a kiépített figyelőkutak rendszeresen eltömődtek. Megjegyezzük, hogy ezen a sérülékeny területen a hulladékégető korábbi súlyos talaj- és talajvízszennyezési ügye a mai napig nem zárult le megnyugtató módon.
Visszatérően megjelentek a levegőben a káros légszennyezőanyagok is. Bár folyamatos dioxin-mérése nem volt, abszorber-beadagolása esetleges, utóégetője tökéletlen - az égethető anyagok listáján egyre újabb veszélyes anyagok jelentek meg. Az égető hatósági leállítása előtt például a magas halogéntartalmú hulladékfajták keletkező súlyosan egészségkárosító égéstermékből (rákkeltő dioxinok, furánok) az égető korábban 13-szoros illetve 55-szörös túllépéseket produkált.
A létesítmény – megfelelő üzemeltetési korlátozások érvényesítése és üzemeltetési előírások betartása és ellenőrzése mellett- mára elméletileg valóban teljesíteni tudja a számára megállapított kibocsátási határértékeket. Ez az utóbbi években foganatosított műszaki fejlesztésekre vezethető vissza – melyeket viszont a folyamatos lakossági tiltakozások, a győri hatóság által kiszabott ismétlődő hatósági szankciók, valamint az üzem 2000-ben történt hatósági leállítása kényszerített ki.
A gyakorlatban továbbra is problémát jelent, hogy az égethető hulladékok körének folyamatos bővítésével a berendezést mára egy veszélyes és nem veszélyes hulladékokat együttégető művé „fejlesztették” – ahol a folyamatosan változó betáplált menü eleve bizonytalanná teszi a kibocsátási paramétereket.
A lakosság veszélyeztetettségét fokozza az a tény, hogy a „bácsai Bermuda háromszögben” három hulladékkezelő szennyező anyag kibocsátó) létesítmény található, amelynek emissziós értékei (és így hatásai is) összeadódnak,
Sajnálatosnak tartjuk, hogy a hulladékkezelő létesítmény mindenkori üzemeltetői a technológia betartása, a terület rehabilitációja és környezet-biztonságosságának növelése és a lakosság életminőségét javító intézkedések helyett visszatérően kapacitásnöveléssel és technológiai kísérletekkel foglalkoztak.
A környezetvédelmi hatóság (a kapacitás korlátozásával és a környezeti előírások fokozatos szigorításával) „segítenie kellene” a Kft.-nek abban, hogy létesítményének új helyet keressen. A győri környezetvédő szervezetek és a lakosság egységes abban, hogy megoldást csak a hulladékégető berendezés végleges kitelepítése jelent.
Véleményünk szerint addig is,
- Egyetértve a város Környezetvédelmi Programjával illetve a témában hozott önkormányzati határozattal- semmi olyan intézkedés nem támogatható, ami tovább növelheti a hulladékégető környezeti elemekben okozott terhelését,
- Az ártalmatlanítható hulladékok közül a magas halogéntartalmú illetve a klórozott aromás hulladékok égethetőségét teljesen meg kell tiltani,
- Minél előbb el kell végezni a hatásterületen élő lakosság egészségállapotának teljeskörű felmérését,
- Sürgősen el kell végezni a hatásterületen lévő élővilág szennyezettségének felmérését (különös tekintettel a kultúrnövényekre),
- Az égetőmű hatósági ellenőrzésének rendszerének hatékonyságát a társadalmi kontroll kiépítésével kell fokozni.