Akadálymentes nézet
A téma nem ismeretlen olvasóink előtt, hiszen a Sashegyi térségi hulladéklerakó szakmai és jogi problémáival honlapunkon eddig többször is foglalkoztunk.*
Most időben 2004-ig kell visszamennünk.
A regionális hulladéklerakók telepítési feltételeit az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (OTrT.) szabályozza. A törvény környezetvédelmi indíttatásból eredetileg úgy rendelkezett, hogy ezek a (nagykapacitású) lerakók nem jelölhetők ki a települések belterületének 1000 méteres körzetében, valamint a közös használatú repülőterek 15 km-es övezetén belül.
Az alig fél éves törvény módosítását (a társadalmi egyeztetés megkerülésével) 2004-ben két parlamenti képviselő akként kezdeményezte, hogy ezeket a védőtávolságokat csökkentsék le 500 méterre, illetve 13 kilométerre.
A módosítás egyik fő parlamenti szorgalmazójaként Győr akkori polgármester-képviselője serénykedett. Nem véletlenül, hiszen a kezdeményezés oka- ki nem mondottan is – az volt, hogy a regionális hulladéklerakó számára Győr határában kiszemelt terület egyébként nem felelt volna meg a törvényi feltételeknek.
A belterülettől előírt l000 méter helyett a Fehérvári úti lakólakóházak 600 méterre vannak - a péri repülőtér pedig nem 15 km-re, hanem pont 13 km-re található…
Az előzmények ismertek. Győr város önkormányzata annak idején – a lakosság megkérdezése nélkül- úgy döntött, hogy Sashegyre nem városi hulladéklerakót épít, hanem egy nagykapacitású regionális hulladékelbánó művet telepít be. Ahová 113 településről évi 1.000.000 köbméter hulladékot szállítanak majd ide, 40 éven keresztül.
A győri lakosság most évente kb. 300.000 m3 hulladékot termel, ami a szelektív gyűjtés teljes kiépítésével bőven 200.000 m3 alá csökkenhetne. Ehhez képest az egymillió köbméterrel ötszörös kapacitásra építik ki az „elbánó művet”, feltehetően azért, hogy fel tudják mutatni egy majdani hulladékégető „gazdaságos működtetéséhez” szükséges hulladékmennyiséget.
A város által kiszemelt sashegyi „bányagödörrel” nem csak ez volt a probléma. Egy másik jogszabály 500 méteres védőtávolság betartását írta elő a lerakó és a mezőgazdasági (zártkerti) ingatlanok között. Mint tudjuk Sashegyen hétvégi kiskertek és lakóházak jelentős része az 500 méteren belül van. Egyébként városszerkezeti szempontból is botorság egy regionális hulladékkezelő telepet pont a szabadhegyi házak és a (szintén lakott) hétvégi kiskertek közé beékelni, hiszen ez végképp lehetetlenné teszi a város és az üdülőövezet közötti értékes terület értelmes fejlesztését.
Tehát ami környezetvédelmi-egészségvédelmi szempontból garanciát nyújtana, abból nem stimmelt semmi.
És erre az sem vigasz, hogy Győrben a védőtávolságok (az elővigyázatosság elvének)) figyelmen kívül hagyásának már kiváló tradíciói vannak. Gondoljunk csak a Bácsai hulladékkezelő művekre, a Pápai hulladéklerakóra, az ATEV állati hulladékhasznosító helyszínére. A védőtávolságok be nem tartása mindenütt lehetséges egészségkárosítással és állandó társadalmi konfliktussal árnyalt.
Aki ismeri ezeknek a sokmilliárdos beruházásoknak (és a körötte sürgölődők) a természetét, az tudja, hogy a helyszín kiválasztásánál a környezetvédelminél erősebb lobbik és érdekek dominálnak. Nem véletlen tehát, hogy a beruházásban érintettek Győrben sem egy másik, az előírásoknak megfelelő terület keresésére összpontosítottak, hanem a védőtávolságok „hozzáigazítására”. Ha kell, akkor a törvény módosít(tat)ásával - az alkotmányos elvárások, a jogbiztonság, a környezet és a lakosság érdekei ellenére is.
A terv ellen a lakosság tiltakozott – 55 civil szervezet pedig közös petícióval próbálta felhívni a képviselők figyelmét a nyilvánvaló alkotmánysértésre. Hiába – a honatyák ennek ellenére lazán megszavazták azt. A Hulladék Munkaszövetség pedig az Alkotmánybírósághoz fordult.
Az Alkotmánybíróság – elfogadva a HuMuSZ érvelését- a 2007. december 17-én hozott határozatával alkotmányellenessé nyilvánította az OTrT módosítását és megsemmisítette a védőtávolságokat lecsökkentő rendelkezéseket.**
Az indoklás értelmében a törvénymódosítás sérti a polgárok egészséges környezethez való alkotmányos jogát. Ez az Alkotmány 18. §-ában megfogalmazott alapjog ugyanis a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal egyszer már biztosított szintjét csak akkor csökkentheti, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen.
Jelen esetben a védelmi szint csökkentésének kellő súlyú alapja nincs, tehát alkotmány-ellenes. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint önmagában az indoklásul felhozott „gazdaságosság” éppen úgy nem szolgálhat alapul egy alapjog-korlátozás igazolására, mint ahogy nem lehet erre érv pusztán az, hogy a különböző (hazai és nemzetközi) jogi rendelkezéseket összhangba kell hozni. Az AB rámutatott arra, hogy a környezetvédelemhez való jog „érvényesülésében nem engedhető meg gazdasági vagy társadalmi körülményektől függő minőségi hullámzás” - és felhívja a figyelmet arra is, hogy „a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot”.
Nem tudja majd persze Győrben sem – ahol a módosítás után a sashegyi hulladéklerakó – a környezetvédelmi hatóságok serény közreműködésével- zöld utat kapott. Olyan szakértő, aki a beruházó elvárásainak megfelelően igazolja az adott terület nagyszerűségét mindig akad - aki pedig ott volt az ügyben tartott hatósági közmeghallgatáson az láthatta azt is, milyen színvonalon folyik az eljárás (a REFLEX által begyűjtött 96 szakmai kérdést a hatóság később négy sorban „rendezte le”…).
A jogszabályi kiigazítás és a hatósági engedély után azonban már nyitva állt az út a7 engedélyek kiadásához és hogy a város benyújtsa pályázatát az EU-hoz. Ezzel több száz belterületi és zártkerti lakóingatlan került védőövezeten belülre és lesz kénytelen 40 évig élvezni a hulladékszállítás-kezelés-lerakás minden gyönyörét (1.000.000 köbméter hulladék/év).
Azóta aztán újabb védőtávolság-csökkentési kezdeményezések merültek fel. Az újabb jogi ötleteléseknek (legalább is az OTrT vonatkozásában) az AB mostani határozata feltehetően elejét veszi. Az alapvető alkotmányossági problémák azonban addig nyilván nem szűnnek amíg a parlamenti és a helyi jogalkotásban az ökológiának sincs esélye a (sokszor hamis) gazdasági érvekkel szemben.
Alkotmányossági kérdés a nyitott jogalkotás hiánya is. Az, hogy a képviselők által benyújtott önálló indítványok – mint jelen esetben is - a jogalkotási törvényben egyébként előírt társadalmi egyeztetés és véleményeztetés nélkül kerülhetnek tárgyalásra. Ami nyilvánvalóan sérti a képviseleti demokrácia alapelveit és lehetőséget ad a helyi érdekek kijárással, háttéralkukkal való „törvényesítésének”.
Alighanem a lényegre tapintott Hegyi Gyula EP-képviselő cikke, aki szerint az új magyar parlamenterizmus kiüresedése a polgármester-képviselők országházi megjelenésével kezdődött. Hogy az új magyar parlamenti demokrácia mára mivé üresedett - azt láthatjuk. Hogy még hová üresedhet – abba talán jobb bele sem gondolni.
Ami Győrt illeti: a helyi demokrácia olyan amilyen (minden esetre a rendszerváltásban aktív Reflex nem ilyennek képzelte). Egy biztos: a „sashegyi szemételbánó létesítmény” működtetésével járó környezetterhelés előre vetíti az érintett lakosság folyamatos ellenállását és – a bácsai „műhöz” hasonlóan - évtizedekre garantálja az újabb környezeti-társadalmi konfliktusforrást.
- a HuMUSz sajtóközléménye alapján -
* Megj: A sashegyi regionális hulladéklerakóval kapcsolatos véleményünk, honlapunk korábbi dokumentumai között, Közmeghallgatási észrevételeink Sashegyről és "Elbánó mű" Győr-Sashegyen címmel olvasható.
** Megj: a 910/B/2004. AB határozat teljes szövege a www.ab.hu honlapon olvasható.