A Reflex Környezetvédő Egyesület ügyfélként vett részt a Dunakapu tér átépítésével kapcsolatos hatósági eljárásban. A Dunakapu térben nem egy mindenáron modernizálni kívánt rendezvényterületet látunk, hanem Győr város történelmének rejtett értékekkel bíró, teljes védelemre érdemes részét. A megelőző régészeti feltárások igazolták: a tér alatti reneszánsz szögleterőd páratlan történelmi és építésztörténeti érték, aminek teljes feltárása, védelme, bemutatása Európában is egyedülálló idegenforgalmi vonzerőt jelentene. A háromszintes mélygarázs, szabadtéri színpad, illemhely és trafóépület megépítése a mi értékrendünk szerint a történelmi terület méltatlan hasznosítása, amely súlyos környezeti problémákkal is terhelt.
Győr város önkormányzata és a GyőrSzol Zrt. kérelme alapján a mosonmagyaróvári építési hatóság eljárást folytatott le a győri Dunakapu térre tervezett háromszintes mélygarázs, szabadtéri színpad, illemhely stb. megépítése tárgyában. Az építési engedélyt ÉPI/365-27/2013 számon megadta.
Az építési eljárásban egyesületünk ügyfélként vett részt. Jogaink gyakorlásában a hatóságok is közreműködőek voltak – de sajnálattal állapítjuk meg, hogy érdemi javaslatainkból semmit nem vettek figyelembe.
Az engedély ellen beadott fellebbezésünkben elsősorban az eljárásjogi jogszabálysértésekre és a környezetvédelmi szakhatóság megalapozatlan, hiányos előírásaira hívtuk fel a figyelmet.
Örökségvédelmi problémák:
A beruházással kapcsolatos általános véleményünk megegyezik a városvédő civilekkel. És nyilván sok lokálpatriótáéval és szakemberével is.
A Reflex a Dunakapu térben nem egy mindenáron modernizálni kívánt rendezvényterületet lát, hanem Győr város történelmének rejtett értékekkel bíró, teljes védelemre érdemes részét.
A megelőző régészeti feltárások igazolták: a tér alatti reneszánsz szögleterőd egyedülálló, páratlan történelmi és építésztörténeti érték. Teljes feltárása, védelme, méltó bemutatása a városi lakosságot büszkeséggel töltené el és – az épületekhez és a kor hangulatához igazított szolgáltatásaival kiegészítve – Európában is egyedülálló idegenforgalmi vonzerőt jelentene.
Ehelyett valaki hirtelen a már feltárt régészeti emlékek gyors visszatemetése mellett döntött, az önkormányzat pedig ígérete ellenére engedélyezési kérelmet nyújtott be a bástyához és környezetéhez nem illő – mélygarázzsal spékelt - modernista átépítésére. A bemutatásra meghagyott föld alatti faldarab véleményünk szerint alkalmatlan a Duna bástya épített egységének, páratlan örökségi értékének bemutatására.
A Dunakapu tér rendezvénytérré történő „fejlesztésének” új koncepciójában a tervezett mélygarázs mindhárom szintje a föld alá kerülne. Ez a meglévő árvízvédelmi létesítmények áthelyezését (megbontását, újraépítését) feltételezi, de nem tudja kizárni az árvizek okozta veszélyeket és a felszín alatti vizek megváltoztatott áramlási viszonyai által várható problémákat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tervezett betonműtárgyak egyedileg védett régészeti lelőhelyre kerülnek beerőszakolásra – akkor logikus a környezetet és kulturális örökséget védő civil szervezetek tiltakozása
Környezeti problémák: közlekedés, résfalazás, (ár)vízvédelem, kárfelelősség
A tervezett beruházás központi eleme a kiemelten védett régészeti lelőhelyre beerőszakolni kívánt háromszintes (265 férőhelyes) mélygarázs.
Nagykapacitású parkolók belvárosi elhelyezését annak forgalomnövelő és környezetet terhelő hatása miatt eleve elhibázottnak tartjuk. Pláne Győrben, ahol éppen a gépjárműforgalomra visszavezethetően gyakran alakul ki egészségügyi határértéket meghaladó levegőszennyezettség. A történelmi belváros közlekedési rehabilitációja nem újabb mélygarázsok telepítését, hanem a gépjárműfogalom csökkentését, a sétálóövezet bővítését, a minőségi turizmus támogatását feltételezné.
Az alapul vett forgalmi adatok egyébként – figyelemmel a közelben létesülő magánszállodák és az állítólag visszatelepülő piac várható gépjárműforgalmát is – szerintünk alábecsültek. Napi egyszeri gépjárműcserével számolnak – ami közlekedési-gazdaságossági szempontból egyaránt kétségessé teszi a beruházás értelmét.
A környezetvédelmi hatóság sajnos nem foglalkozott az egyes építési fázisokban működő nagykapacitású célgépek zaj- és rezgésterhelésének nagyságával, csökkentésével, időbeni korlátozásával. Pedig a lakossági (jogos) panaszok gyakoriságára, a lakóépületek közelségére figyelemmel alapvetően szükséges lett volna.
Az építési folyamatnak és a végleges szerkezetnek kulcseleme a résfal.. Nem csupán a munkagödör elhatárolására szolgál – de ez lesz az építendő mélygarázs egyik legfontosabb tartószerkezeti és vízszigetelési része.
Megépítésében, hatásaiban nagy bizonytalansági tényezőkkel terhelt beavatkozásról van szó, hiszen a speciális technikát és szakértelmet igénylő „résfalazás” a Mosoni Duna árvízvédelmi vonalának sávjában, a műemléki épületek közvetlen szomszédságában kerül alkalmazása.
A résfalak lehorgonyzására a partfal, illetve a várfalak közelsége miatt nincs lehetőség. A stabilitást a szemközti drénfalak összetámasztása biztosítaná, ami azonban a nem homogén talajszerkezet okozta elmozdulások miatt problémás. Ezért (is) lett volna fontos az általunk kért (hiányzó) geotechnikai terv elkészítése, amit hiába kértünk.
A résfal építés egyébként örökségvédelmi problémákkal is terhelt. A résfalazás előtt ugyanis az érintett területeken tudomásunk szerint nem lesz régészeti feltárás a mélyebb rétegekben. A korabeli tervrajzok alapján így nagy az esély arra, hogy a résfallal kettévágják vagy megrongálják majd a föld alatti (fel nem tárt) falrészeket. Ezzel kétséges azon örökségvédelmi előírás megtarthatósága is, hogy a várfalakat a maguk folytonosságában kell megőrizni – de ugyanakkor sérül a szerkezet vízzáró képessége is. Hangsúlyozzuk: Magyarország egyik legbecsesebb reneszánsz hadiépítészeti emlékéről van szó.
A rendkívül érzékeny szerkezetet az építési hatóság úgy engedélyezte, hogy annak várható környezeti terhelése, megvalósíthatósága, illetve „veszélytelensége” nincs igazolva.
Indítványainkra érdemi választ sajnos nem kaptunk - a hatóság viszont az engedély kiadásához elegendőnek találta azt a talajvizsgálati jelentésben megjelenő megállapítást, hogy a résfal és az arra alapozott építési eljárás műszakilag helyes, adaptálható megoldás.
Álláspontunk szerint a résfal megépíthetőségének feltételeit (figyelemmel a hatásterületen lévő örökségvédelmi emlékekre, a speciális talajmechanikai és vízvédelmi viszonyokra) nem a később, hanem ebben az engedélyezési eljárásban kellett volna tisztázni. Ez nem csupán környezetvédelmi és örökségvédelmi szempontból fontos, de az építtetők érdekeit is szolgálja. A beruházás finanszírozása ugyanis közpénzből történik. A tehervállalási és kártalanítási kockázatok megállapításához, a mélygarázzsal kapcsolatos megtérülési számítások elvégzéséhez, a felelősség megosztásához egyaránt nélkülözhetetlen a „szerkezet adaptálhatóságának”, műszaki megvalósíthatóságának előzetes tisztázása.
A meglévő árvízvédelmi vonal megbontását és annak „áthelyezését” veszélyesnek és értelmetlennek tartjuk. A határozatban az árvízvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseket (az árvízvédelem feltétlen elsőbbségét) támogatjuk ugyan – de meggyőződésünk, hogy az elkerülhetetlenül levonuló árhullámok még sok nehézséget okoznak a mélygarázs építése és üzemeltetése során.
Ennél is reálisabb és nehezebben kiszámítható veszélyeztetést jelentenek a felszín alatti vizek áramlásával, illetve a kialakult áramlási viszonyok megváltoztatásával várható problémák. A háromszintes mélygarázshoz rendelt fúrások (mintavételek) adatai nem kerültek becsatolásra – az un. „Pannon réteg”-re való hivatkozásból pedig nem derül ki, hogy valójában milyen szerkezetű és főleg milyen vízáteresztő képességű talajról van szó. Az biztos, hogy a betemetések és a meglévő üregek miatt nem homogén.
A munkagödröt a mentett oldalon, a 110 méteres védőtávolságon belül nyitják – ami „részletes talajfeltárást, állékonysági és szivárgási vizsgálatokat” feltételez, ami elmaradt. Ellentmondóak a munkagödörben, illetve a résfalazásnál megjelenő szivárgó vizek mennyiségére, illetve annak eltávolítására vonatkozó előírások.
Tisztázatlan, hogy a résfal megépülte után milyen vízállásnál hol, milyen erők hatnak majd a szerkezetre, mi van a felúszás kérdésével. Az elkészült résfalszerkezet kihorgonyzása ugyanis nem lehetséges (a meglévő épületektől helyenként a résfal csak 3-4 méter távolságra van!). Tisztázatlan marad az is, hogy mi történik a résfal szerkezettel kiszorított vízzel, az várhatóan milyen hatásokat gyakorol környezetére, különös tekintettel az érintett ingatlanokra.
Ellenmondásos a hatásterületen (az ott lévő házak pincéjében) megjelenő vízek monitorozása, amit mi az építkezés és az üzemelés teljes időszakára javasoltunk előírni. Figyelemmel az áramlási viszonyok megváltozására, a visszaduzzasztás hatására javasoltuk, hogy az előzetes állagfelmérést a hatásterületen lévő minden érintett ingatlan vonatkozásában el kell végezni a (pincék állapotára is kiterjedően). Az esetleges károkozásért az építtetők és a tervező egyetemleges felelősségének kimondásával egyetértünk – de az csak az előzetes szakértői felmérések alapján, a keretek pontos meghatározásával érvényesíthető.
Véleményünk szerint a tervezett beépítés lehetetlenné teszi a páratlan szépségű középkori várfalmaradványok bemutatását - egyaránt veszélyeztetve azok megmaradását és a szomszédos műemléki házak állagát. Az egyes környezeti elemek, valamint a páratlan kulturális örökségvédelmi értékek érdekében fontosnak tartjuk a fenti kérdéskörök részletes vizsgálatát, tisztázását. Ugyanakkor kértük a feltárt régészeti emlékek - álláspontunk szerint szakszerűtlen és jogsértő – betemetésének leállítását és a kiadott határozat hatályon kívül helyezését.
Győr, 2013. május 10.
Reflex Környezetvédő Egyesület